Két mágnes

-Kathleen:Szállok csak szálldogálok fel s le;Jaydent keresve.Nem tudom most milyen lehet;emlékszik e vajon rám ebben az életben. De ha emlékezne is;galamb testben hogyan is ismerne rám?Hiszen az emberek nagy része elhessegeti a galambokat.Fehér tollam nyomát hagyom magam után;sorba járom a kerületeket;parkokat;tereket ;remélve azt:hogy rám talál ezek alapján. Mióta Jayden leszületett a Földre;eltelt kereken 40 évtized.Ezért próbálom figyelembe venni a tényeket;hogy lehet már családja van s gyerekei;mit sem érdekli Őt ki is az ikerláng párja.Persze elképzelhető;hogy nem hisz az ilyesmi spirituális dolgokban. Vagy magányos; egyedülálló férfi;aki habzsolja a nőket. Hát bármilyen is a jelleme;a kinézete;hiszem ha eljön az idő;a belső lélek hangja hívni fogja az én lelkem .

Már éjfélt ütött az óra. A kietlen utcákon ember sem sétált;a denevérek sem repültek tovább. Egy hangot hallottam a fejemben. Úgy éreztem be kell repülnöm a 12.emeleti erkélyre.Nem tudtam miért menjek arra a helyre;vagy hogy miért kellene maradnom. A közelébe húzott egy erő;s én egyre csak feljebb emelkedtem.

S ott állt Jayden.Hihetetlen;hogy ahogy rá pillantottam;azonnal tudtam Ő az.

A lelke hívta az én lelkem.Hangosabban ;mint a templomi harang szó.Halkabban ;mint ahogy a vonat zakatol a síneken. Mégis tisztán éreztem :Ő az.Megtaláltam .Jayden csak állt előttem;a papírjait rendezgette.Sötét haj ;barna szemek;pont mint előző életünkben;de mindig kicsit más.Mondhatnám ilyen jó képű  még sosem volt külsőleg. S persze most is;az egója elég nagy;ahogy látom.Mind jellemileg;mind emberileg . De a lelke ugyanolyan maradt. Úgy világította meg szívemet;ahogy a déli napfény rám vetül egy nyári napon .Mélyen a szemébe néztem. Egy másodperc sem kellett;mire megértettem az életem és a teremtés lényegét:ha nincs a közelemben;csak energiám vesztem. Mert egy lélek vagyunk két testben.Isten választottjai az Isteni szeretetben.

Galamb életem véget ért; testem újra emberré vált. De emlékeztem;mint mindig.Egy bajom volt mindössze:ha kinéz az erkélyére;csak egy ruha nélküli nőt fog találni. Igyekeztem lemászni;de sehol nem találtam még egy ereszt sem;amin lecsúszhatnék.De amilyen két balkezes vagyok;neki dőltem a kint lévő létrának;aminek hallatán Jayden sietve közelített felém. Összekulcsolt térddel ;hebegtem- habogtam;mit is keresek az erkélyén;míg végül kinyögtem;hogy véletlen eltévesztettem a ház számot. Na persze nem voltam túl hihető;de mégis mondtam valamit…Jayden kihozott egy lepedőt;majd udvariasan rám térítette.

Jayden:Ugye nem várod el tőlem;hogy ezt elhiggyem?jegyezte meg viccesen..Gyere beljebb;mert megfagysz oda kinn!Majd a szemembe nézett.-Olyan ismerős vagy valahonnan!Ismerlek?-vont kérdőre;de nemet mondtam.

-Kathleen:Mit kellett volna mondanom?Igen ismersz.Több évezrede szeretsz engem.Azonnal hívta volna a dili házat. 

-Jayden:A hugom hagyott itt pár ruhát;szerintem jók lesznek rád. Nyugodtan öltözz fel!Ha nincs hová menned maradhatsz egy éjszakát;aztán reggel nézünk neked valami szállást.

-Kathleen:Kérdések hegye zúdult rám;de én alig mertem megszólalni is.Hajléktalan;védtelen nőnek hisz.Viccesebb helyzetbe nem is tehetett volna a Jó Isten. 

Nem volt számomra kérdés.Hát persze;hogy Ő az. Mégis úgy gondoltam ;éreztem;minden akadály mi eddigi életeinkben közénk állt;most hídját nyújtja felénk .A szél sugallata visz minket át rajta. Semmihez nem fogható szerelem ez;mely nem a testet,nem a külsőt veszi előnybe.És talán korban sem passzol eléggé hozzám .Talán el is mentem volna mellette az utcán .De a szemei minden rossz tulajdonságát felülírták. Annyira ;hogy láthatóvá vált a lelke.Legalabbis számomra.Hisz az Ő lelke;egyben az én lelkem is.Nem volt kérdés:nincs más férfi.Mert csak Ő vonz így magához mint egy mágnes..az örökké valóságig.❤

Kathleen:❤Szeretem Őt, bárhogy is alakul.Nem számít meddig kell rá várnom, hogy emlékezzen rám. Ha ebben az életben szenvednem kell,talán a következőben már Ő is szeretni fog.Nem érdekel kívülről  hogy néz ki.Kövér vagy sovány, szőke vagy barna,fehér bőrű vagy barna,fekete. Felőlem lehet magas vagy alacsony. Egy a lényeg:Hogy tudjam,vagyis inkább érezzem;Ő az,akivel egy a lelkem.

Bár mi minden életünkben hasonlóak maradunk.A legtöbbször barna vagy fekete hajjal születünk le.Voltunk már franciák, spanyolok,mexikóiak vagy venezuelai származásúak ,indiánok,portugálok,szlovákok,indiaiak,brazilok,magyarok,olaszok.De volt olyan is,hogy keze melege védett az eszkimók földjén.Éltünk az ókori egyiptomban és a középkorban is. S mivel Ő előbb született  le a Földre, mindig idősebb lesz nálam.Lehet csak 1 vagy 2 évvel, de lehet hogy évtizedekkel.  De ha figyelem a jeleket, a sors a segítségemre lesz.A Jayden vagy Reed felírat mindig látható lesz számomra.

Kiskorom óta nem hagy nyugodni egy emlék. 5 éves se voltam,mikor két kezemmel támaszkodtam az ágyam szélén, és szó szerint láttam magam kívülről. Lelkem felül emelkedett a testemen túl, -körbe néztem magam,majd csodálkoztam:ez -én lennék?, újra gyerek vagyok!.De ez is csak egy újjabb élet, amit végig kell élnem. Meg kell keresnem Őt!

A Mindenható fényesség, egy szerződés, és egy aranyszinű  toll emlék képei lebegtek előttem, amint aláírok egy arany szinű papíron lévő szerződést,miszerint okkal kell leszületnem, hogy meg találjam Őt.Katartikus élmény volt ez számomra, mely miatt napokig csak sírtam, s a mai napig is ez van,akárhányszor a fájdalom rám vetül.De így tudatosult bennem a küldetésem.Voltak napok hogy nem gondoltam erre,máskor pedig csak kínlódtam mit is kellene tennem.De elfeledni sosem bírtam teljesen.Mert az ikerlángom kerestem,kivel egy parázsból születtem .

Egészen eddigi 32 évem alatt,kerestem valakit,akiről fogalmam sem volt,hol van,?milyen?,merre lakik?De az idő múlásával csak erősödtek érzéseim.Egyik párkapcsolatom sem mondhatnám igazinak.Tudtam egyik sem lehet az,akit én keresek. Ezért sem voltam túl odaadó senkivel.

Az iskolában sem remekeltem.A számok,és betűk összeolvadtak, mintha nem is e világi betűket láttam volna. Mindig azt mondták diszlexia és egyéb bajaim vanak,de éreztem hogy nincs baj az eszemmel, csupán más vagyok.

Próbáltam keresni hasonló nyelveket, aminek hátha köze lehet ahhoz a nyelvhez, amit én látok, mikor olvasok,vagy nézek valamit.De sehol nem leltem.Sem spanyol,se nem olasz,vagy angol nem hasonlított.Nagyon nehéz volt,hogy az alap osztályokat kijárjam. De szerencsére legalább az megvan. Mikor megtanultam írni és olvasni emberi nyelven, már szinte minden könnyebb lett.De sajnos bele tellett 25 évembe. Nem szólaltam meg ,csak mikor kérdeztek. A suli pszichológus is már feladta,mert nem értette ,miért vagyok ennyire zárkózott mindenkivel. Soha másra nem tudtam koncentrálni, csak a küldetésemre. És azon gondolkodtam, vajon az a valaki,tudja e hogy valaki Őt keresi?

Mindig éreztem a hiányt.Mintha nem lennék teljes.Hiányzott valaki,és sokszor ok nélküli sírás fogott el,amit a hiánya okozott. Valakinek a hiánya. Akit mára tudok,hogy Jayden volt az,akit mind idáig kerestem.

De Jayden elutasítja a két mágnes erejét,hisz az egója nagyobb, mint sem egy egyszerű lányba szeressen,akivel még csak egy társadalmi szinten sincsenek.Hisz Ő egyetemen tanult, én pedig csak azért dolgozom kiadvány szerkesztőként a kiadóban, mert segédkezem benne.,és én még mindig tanulok esti suliban,de Ő már a szakmájában dolgozik. Magasabb rendűnek és műveltebbnek gondolja magát. Pedig a különbség csupán annyi,hogy én emlékszem, Ő pedig nem.Mert az emlékeit kitörölték. Törölték a fájdalmat, a szenvedést, az irántam való szerelmét.

Az árnyak feladata,hogy megszakítsák a két mágnes erőt. Mikor a két lélek megérinti egymást, egy Földön túli érzés szabadul fel,mely a legerősebb hatalom az egész mindenség  univerzumán. Hatalmi érzés önti el mind kettőt. Míg az egyik lélek emlékei kristálytiszták,a másik lélek valahol érzi, más ez a valaki,mint a többi ember,de az emlékei mégsem világosak, csupán érezni tudja.

-1842.A nap eltűnt a szemünk elől. Szárnyaival védte a lelkem .Az embereknek csak egy puszta Napfogyatkozást,de nekem az életemet jelentette.Jayden megjelent a semmiből és kitaszította az árnyakat.Majd kézen fogott,szemeimbe nézett, és megszólalni sem kellett, én értettem mindent. Hisz Ő volt,Ő lesz örökre ,a lelkem másik fele.Felismertem.Nem a testet amibe burkolózott, nem a drága ruhát, amit magára öltött,  hanem a lelket,ami a szemembe nézett és úgy ölelt. Azt a lelket,akit születésem óta kerestem.Már nem keresem tovább, csak egyszerűen szeretem.Mert a mi szerelmünk az égben köttetett. ❤

Kathleen:Apukám régi képes albumát nézegettem éppen, mikor egy emlék futott át a gondolataimon:1932 Tavasza volt.Jaydent akkor  Dávidnak hívták, engem pedig Szilviának.Magyarországon éltünk mindketten.Ahogy tekintetünk összefutott a Hősök Terén,rögtön tudtuk mindketten ki a másik. Késő estig sétáltunk a Városligetben.Ezerszer boldogabbá tett akkor mint most.

Igy csak egy emlékhez tudok beszélni, mert szembe vele lefagyok,akár a csillogó hó a betonon:

Peregnek az órák;felszáradnak könnyeim. Már lassan azt sem tudom ki vagy.
Talán egy zenész?Ki oly merész?
Ki úgy pengeti szívem húrjait hogy azt önként elszakítja?
Mondd ki vagy te? A zongora billentyűi feketék és fehérek;mint a világom amit te festettél ilyenre. Ha szívből játszottál volna;nem tűnt volna oly falsnak; és most szívem darabkái nem hullanának romra.
Napról napra hangosabban szólt a muzsikád;míg végül bilincsbe zártam minden dallamát.
Talán el sem tudod képzelni legbelül mennyire szúr. Nem tudhatom mit hoz a jövőm ;de azt igen hogy számomra te vagy a biztos múlt.❤

Vannak olyan napjaim,mikor feladni vágyom. Legszívesebben elbújnék valahová, ahol senki nem lát. És megállás nélkül csak sírnék. De nem szabad.Az embereknek szükségük van az energiámra.

Nem bírok koncentrálni sem a munkára, sem pedig az élet örömeire.Pedig megesküdtem magamnak,hogy ebben az életben mindent kipróbálok amit eddig nem mertem.Például ejtőernyőzni. Igaz, tér iszonyom van,és biztosan én vagyok az egyetlen angyal,ki rosszul van a magasban.Vagy hogy veszek magamnak egy kiskutyát, de sajnos félek az állatoktól.Vagyis nagy részüktől.

Mondhatni elegem lett.Elegem lett abból hogy nem emlékszik, elegem hogy semmibe vesz,még csak nem is keres,és nem beszél velem túl sokat sem.,vagy ha mégis ,kettőnkről szó nem esik.De amint eljön az este,és a szárnyai feketék lesznek,mégis szembe száll értem az árnyakkal. Ki érti ezt?

Azt még inkább nem értem, hogy még ezek után is,miért szeretem.Miért ennyire erős a két mágnes ereje?

Voltak olyan életeink, ahol együtt éltünk boldogan,volt olyan is,hogy másokkal éltünk s egymás nélkül. De ezúttal sem lesz másképp úgy érzem. Megint nem lehetek mellette. Vagy ha mégis, csak látszólag,a munkánk miatt,persze csak addig amíg az egyikünk ki nem lép.Talán én vagyok a hibás a saját boldogtalanságom miatt.Keresnem kellene egy olyan férfit, aki szívből szeret s nem pedig olyan hajó után evezni ami fel sem vesz.Hisz én vagyok a hibás a saját boldogtalanságom miatt,mert eddig gondolataim felé irányítottam kizárólag.De ennek ezentúl vége. Élvezni fogom az életem,s nem bonyolódom komoly kapcsolatokba .A szívem láncra zárom hét kulcsos lakattal.

Bánatomban vettem pár cipőt a frissen nyílt cipő boltban ,,de persze nem lettem tőle boldogabb,.ám  nőből vagyok én is.😊

Jayden:

-Kathleen miatt nyugtalankodom,már hónapok óta.A legdurvább az egészben, hogy még csak meg sem csókoltam, hogy ennyire erős érzelmek kössenek hozzá. Sőt mi több, meg sem érintettem.Azt pedig még csak véletlenül sem árulná el,melyik angyal reinkarnálódott lelke vagyok.Hihetetlen.Én aki templomba is aligha jár. 

Fél év telt el azóta, hogy visszajöttünk Párizsból. Bár ne mentünk volna le azon a vasúti lejárón! De most szembesülnöm kellett minden olyan dologgal,amik csak a képzeleteimben léteztek eddig.Talán ha eltűnök az országból , nekem is könnyebb lesz nélküle, és Ő sem foglalkozik többé velem.Úgy teszek ,mintha utálnám , -közben meg belülről azt kívánom bár  mindig itt lenne mellettem.

Viszont érzem, hogy nem tehetem.Mi lenne vele nélkülem?Ki védené meg a sötét árnyaktól?Nem tudom mi tévő legyek.De köt hozzá valami felfoghatatlan érzés, aminek képtelen vagyok ellenállni.❤

A délutáni elmélkedés után mindenki a saját lakosztályán folytatta a munkáját. Jayden is berendezkedett a szobájába.Majd megint egy újjabb nap következett.

Közben a másik világbeli énem elmondta melyik angyal is vagyok én valójában. És persze Jayden .Mostanában egyre többet meglátogatott, mert a felkészítésem nem mondhatnám egyszerűnek. Nem olyan mint egy szorzó tábla, amit be lehet magolni.Tele varázsigékkel, fura szem nézésekkel,különleges testtartásokkal, stb.

-A valódi neved Asariel(Araiel).A képzelet, a megérzések és a miszticizmus angyala.Ezért van az,hogy mindig megérzed a hozzád kapcsolódó dolgokat,mielőtt még megsem történtek.Jayden előtt, pedig nem szabad még feltárnom melyik angyal reinkarnálódott alakja,mert félő hogy nem tudná elviselni a fájdalmat. 

-Hihetetlen, de nem lepődtem meg.Mindig is fontosak voltak számomra az angyalokról szóló olvasmányok, cikkek,stb..És valamiért ezt az angyal nevet mindig közelebb éreztem a lényemhez.

Elegem lett a sok munkából, így lejöttem a partra.Szeretek korán kelni,mert így felfrissíthetem magam energiával. Az embereknek adott energiámból ugyanis nem sok marad a saját részemre.Viszont angyal vagyok. Szükségük van a reményre, a hitre,ezért talpon kell hogy legyek.

Megláttam a -tengerben két hattyút: nem is tudom,mikor volt részem ennyire csodálatos látványban. Összefonták nyakukat,majd elszálltak galambá változva. Gyönyörűek voltak és annyira szépek. 

Ahogy visszaemlékeztem angyali mivoltomra,szinte furcsa is volt hogy Jenna telefonhívás közben, Kathleent mondott nekem.Elmeséltem neki ki vagyok valójában ,és hát Ő sem lepődött meg túlzottan. Kiskorom óta angyalszárnyakat rajzoltam.Már szinte nekem a ciki, hogy eddig nem találtam ki magamtól, ezt a sok fura dolgot.

Itt van a közelemben. Annyira érzem mintha csak egy karnyújtásnyira lenne tőlem. Mégsem látom. Az eső ilyenkor mindig esik ha a szabadban vagyunk mindketten.Ellenem van ezernyi dolog ,hogy miért ne mondjam el melyik angyal is Ő valójában. Záporként zúdulnak rám az emlékei. Hiányoznak a kezei,ahogy arcom érintették, hiányzik a hangja ,ahogy a nevemen szólít. Mármint az angyal nevemen.

Évezredes egy történet mely ismétli önmagát. Büntetés minden perc mert nélküle kell élnem.Annyira fáradt a lelkem.Cipelem a súlyt, a titkot, melyet oly nehezen bírok . Egyszer elmondom.De nem ma.Nem holnap vagy azután. Kivárom a pillanatot,hisz a lelkünk összekapcsolt minket egy örökké valóságig. Hiába is próbálnám, jobban féltem Őt, minthogy a magam kárán segítsek.Félek hogy emlékei rohamként vágnának vissza.Nem akarok neki fájdalmát okozni. Hányszor kell még újjászületnünk hogy szenvedés nélkül éljünk együtt?Miért kínoz a sors kettőnket íly gyötrelmesen?Ha én vagyok a megérzések angyala,miért nem tudok neki is átadni az erőmből, hogy legalább kicsit érezze ki vagyok számára?Lassan lélegezve összeszedtem  minden szívverésem,majd elindultam dolgozni. 

 Kathleen:Gyerekkoromban Édesapámmal sokat bográcsoztunk.Hallgattunk salsa és egyéb zenéket. Imádott táncolni, És én is nagyon szerettem mikor pörgetett.Hosszú órákig mesélt nekem a csillagokról;az angyalokról;akiket mi emberek nem láthatunk;ám mégis vigyáznak ránk és köztünk élnek. Az újjászületésről és a sorsunkról. Vagy a láthatatlan erőkről melyek körbe vesznek minket. : mindig azt mondta:Elrabolhatja a szíved ezer meg ezer férfi;de csak egy lesz az; kihez a lelked is mágnesként vonzódik majd.Múlhatnak az órák feletted.Vészelhetsz át nehéz időket.Olykor akadályba is ütközöl majd némi kitérőkkel.Születhet mástól gyermeked, de  csak az számít hogy a két lélek egymásra találjon. Bármennyi időbe is telik majd.Bármennyi éves is leszel majd.Minden lehullott nyárfapamacs a párját keresve száll szerte szét a világban. Addig repked a levegőben amíg a két lélek észre nem veszi egymást.Bár mi emberek eltaszítjuk magunktól a lehulló bolyhokat; mert úgy véljük allergiát okoz nekünk. De a két mágnes ereje mindenben ott lakozik. Talán egy száraz falevélben;melyre rá lépünk. Vagy a rózsa szúró tövisében;melyet levágunk. Vagy a vízparton lévő kavicsban;melyet elhajítunk.Akkor még nem értettem mit miért tesz vagy mondd. Sokszor csak ültünk a tűz körül néma csendben:azt mondta-Hallod?A tűz mondani próbál valamit.Én pedig csak néztem Őt;ahogy mesél és mesél..Míg végül elaludtam a tűz ropogása mellett.Bár mostmár nem láthatom.Nem hallhatom a hangját. Mégis bennem él minden szava.És mára megértettem.Nem elég ha valaki fogja a kezem.Akkor számít;mikor lelkével ölel.
Ő is egy angyal volt;bár ezzel soha nem dicsekedett. És hogy ki vagyok én ?-Kathleen Evans.Valakinek egy lány a sokból .Másnak élete szerelme. Van aki egy magába zárkózó lányt lát bennem. Mások a céltudatos és merész nőt;kinek semmi sem akadály. Bár még magam sem tudom.Lehet angyal vagy egy ember?Egy biztos:Itt az idő hogy kiderítsem.Hisz az élet, bármikor véget érhet. 

Egy érzés azonban,  nem hagy nyugodni, tudom hogy már Jayden is érzi, legalábbis sejtheti,a köztünk lévő erőt, ami mint egy láthatatlan fonál -ként font körbe kettőnket. 
-Csak úszom a porban;melyet  fújt felém.
És rendíthetetlenül táncolok egy húron a szakadék szélén.Sokan azt mondják nekem;hogy majd az idő. Az idő lesz ami segít neki emlékezni rám. De nem.Mert számomra az idő bármikor véget érhet. Ma még itt vagyok.Talán holnap már nem.Ma még hallhatom hangja csengő dallamát; ahogy a nevemen szólít.Talán holnap már a végtelenbe utazom;oda ahová tartozom. Remélve; hogy egy másik életben újra belém szeret.

-Eközben Jayden még vívódik ,nem érti ezt az egészet.Úgy érzi, most viharos az ég fölötte, de hiszem,hogy ha eléggé kitartóak vagyunk,a napsütés sugarai védenek majd minket.Hisz több évezredes szerelem,nem érhet véget ,pusztán azért, mert testünk megöregszik. Születünk,majd meghalunk.Ez az élet rendje.S igaz újabb, majd újabb testbe kényszerülünk,de mikor Jayden emlékei is felszínre törnek,nem lesz ember ki meg állítja őket. 

-Jayden:
-Millionyi üveg szilánk szúrja át szívem ;miközben az emlékeimmel vívódom;és Kathleent látom bármerre is lépek. Ha csak egy pillanatra tudnám ki Ő ;nem esne nehezemre e súly;melyet rám mértek oda fenn.Mikor behunyom szemem; azokat a különleges, sárgás zöld szemeit látom szüntelen, s mikor rám nevetnek ragyogóbbak mint a csillogó nap.És bekell,hogy valljam magamnak is,az Ő mosolya színesíti szürke mindennapjaim.Soha nem látott országokban jártam látomásaimban ,szárnyalt fel a magasba:széttárta hófehér szárnyait; kézen fogott és mintha megszűnt volna létezni minden más körülöttünk;a magasba repültünk.

Nem futhatok el mindig,akárhányszor a közelembe kerül, hisz meg kell tanulnom szembe nézni a tudattal,hogy többet jelent számomra, mint azt gondoltam. Hiába is próbálnám ellökni magamtól;mert úgy érzem hozzám tartozik.Mint két mágnes. A lelke a lelkemmel. A szíve a szívemmel. Lehetetlen küzdenem ellene.

-Kathleen:Tudhattam volna ;hogy szerelmed úgy közelített meg akár az időjárás!
Az elején napfény szikrákat gyújtottál bennem pillantásaiddal;majd borús esővel eloltottad érzéseim ,és villámokkal csapva jéggé zúztad!”
Mégsem tudlak nem szeretni  ,angyali lélek vagy emberi testben; és benned lesz örökre ,egy darabka belőlem:A két mágnes ereje.

-Jayden nem tudta mitévő legyen úgy vélte, amit emberi szemmel látni lehet,azt lehet igaznak tekinteni. Majd elrohant siető léptekkel. 

-Mikor hazaértem újdonsült barátnőm már nagyban varázsolt :bútorokat a lakásba, gépeket, stb..bekell hogy valljam ellene vagyok minden erőnek amit képviselek, hisz a másik világbeli énem azt mondta csak akkor,és csak is akkor használhatom szárnyaim és minden erőm, az emberek előtt, mikor vészhelyzet van. Így most nagyon örültem, hogy Jenna vidámabbá ,hangulatosabbá tette az otthonunkat.Persze vannak olyanok amiket akaratlanul teszek, ilyen például a gondolatolvasás. Kiskorom óta hallom mások legbelsőbb gondolatát ,mikor mélyen belenézek mások szemébe ,ezért próbálom elkerülni a szemkontaktust.Viszont Jayden gondolatait kicsit sem hallom,sőt mondjuk úgy, hogy szinte blokkolja az erőm, mikor a közelében  vagyok.Persze ezt nem direkt csinálja. A benne lévő mágnes szikra hatása mind ez. 

-Jenna:A Mindenható néha hidakat hárít elénk, hogy lássa menyire vagyunk erősek. Ha elég kitartóak vagyunk,van választási lehetőségünk, viszont ha elbukunk,a lelkünket felemészti a bánat és szenvedünk az örökké valóságig. 
-“És igen! Tudom.Rettentően tud fájni , hogy az ,akit neked szántak odafenn,egy másik ember iránt érez szerelmet, még csak annyiba se néz,hogy egy szikra reményt táplálj:
egy nap emlékezni fog ki is vagy te valójában, hogy te vagy az a lélek, akiért év ezredekkel ezelőtt, szembe szállt a Mindenhatóval ,minden létező Angyallal,csak azért hogy minden reinkarnálódott életetekben együtt legyen veled,védjen,boldoggá tegyen. Óvja minden lépted.
Egyszerűen nem fogom fel,hogy nem emlékszik mindenre? Fogalma sincs,ki Ő ebben a világban. “
A sors szeret játszani, olyan mint a te vad szárnyas lovad,akit meg kell szelídíteni, hogy együttműködést biztosítson .

-Kathleen:Az én vad szárnyas lovam?-Jenna:Igen.A karkötőd egy szivecske jelet szimbolizál. Azt jelenti van egy segítőd, persze rajtam kívül, csak hívnod kell.

-Kathleen:Hát, talán majd később, most ezt fel kell dolgoznom .Édesanyám annyi  fura bútort hagyott rám, amik mint kiderültek az őrzőim is egyben.Mágikus erővel -bírnak. 

Én ,csak egy lány vagyok,aki visszafogott,elzárkózott a maga kis világában. Abban a világban, ahol fehér falak helyett szürke van,a tengerben az én könnyeim peregnek szüntelen.De mind ez már mit sem érdekel ha nem lehet velem.Csak egy újjabb élet, amit végig kell élnem. De ebben az életben nélküle. Hisz ez a test is megöregszik, majd újra s újra megismételődik a szenvedés, amíg rájövök ki vagyok én. S mikor felismertem önmagam,a fájdalom uralja lelkem,mert belepusztulok a hiányába s ez így fog menni ,egészen addig,amíg Jayden emlékei homályosak ,mint a reggeli köd ebben a világban.  Nem maradt másom, mint egy tollam és egy papírom,a madarak és a galambok szeretete.Betűkben ki írom magamból a fájdalmas történetem. Lehet egyszer Ő is elolvassa majd,és szép lassan emlékei is felszínre törnek.  ❤

-Kathleen a kiadótól csak pár utcányira lakott;ám mégis annyira elfáradt a sok munka miatt;hogy úgy döntött taxit hív .A taxit várva meglátta Jaydent ;aki épp Mr. Brigmanhez indult felbontani a szerződését.
-Kathleen:Ez meg mit keres itt?Mióta vissza jöttünk Párizsból folyton belé botlom. Ez őrület.Hm..mintha a szívem önálló gondolkodásba kezdene ;mert tudja hogy kit szeretek.De nem.Nem engedek az érzéseimnek.Magamra hagyott mikor szükségem lett volna a vigaszára. Gondolta dühödten;majd Jayden odalépett hozzá:
-Jayden:Szia Kathleen!
De a lány nem foglalkozott vele.Jayden állt némán pár másodpercig;majd meghökkenve így szólt:Egyszer a halál felkérte az életet táncolni;de az élet rá sem hederített a sötét árnyra!
-Kathleen:Oh igazán?Na ne mondd!Láttalak már mesés álmomban és te voltál ki porrá zúztad azt!
-Jayden:Szóval úgy érted nem táncolsz velem;mert rálépek a lábadra?Kissé elfogult vagyok magammal kapcsolatban;de érted megkockáztatom;hogy vigyázok rád!
-Kathleen:Nagyszerű. Milyen szerencsés vagyok!-Mondta cinikus mosollyal.Hidd el;nem lennénk jó páros!Az én szárnyaim hófehérek;míg a tieid korom feketék.A te szemedben olthatatlan tűz lobog;míg én a szélben észrevétlenül suhanok.
Arról meg nem is beszélve hogy összetörted a szívem!Számodra nincs bocsánat!”

-Jayden:De hát neked is új ez az egész !Nem várhatod el tőlem hogy elhiggyem te és én nem csak egyszerű emberek vagyunk, hanem angyal lelkek..Na ne ez már szinte vicces.Vegül is….Na jó nem tudom.A repülőgépen elég -furcsa dolgok történtek..az is lehet hogy a te erőd és az én erőm hatására a gép megzavarodott.Mind ketten azon a járaton utaztunk.És nézd, most hogy -beszélgetünk még az eső is szakad.Érdekes.Valóban.De akkor te miért emlékszel, és én miért nem,az előző életeinkre?Hogyan tudnám elérni, hogy csak egy szikra esélyt is kapjak,hogy tudjam mit jelentesz nekem?Nem.ez annyira képtelenség, és mégis valahogy úgy érzem  igaz.Nem tudlak kitörölni a fejemből, olyan mintha ismernélek.Mindig is ezt éreztem, attól a pillanattól kezdve, hogy a lábamra öntötted a kávéd. Ha itt vagy mellettem,  lefagyok és másra gondolni nem tudok.Mintha a tollamból azon nyomban kifogyna a tinta.El sem hiszem, higgyek e a szememnek.Az égbolt is ragyogóbb,mikor fogom a két kezed. Időre van szükségem. 

Jayden:”Talán ha idegenként viselkedem vele,akkor neki is csak egy idegen leszek. Talán ha holnap összefutok vele az utcán, csak egy idegen lépteit hallom magam mellett. És idővel, talán, már nem érzek majd semmit sem,mikor két szép szemét nézem.

De mind erre én képtelen vagyok.Belé szerettem,úgy érzem.”A tudat,hogy létezik, boldoggá teszi a lelkem.