Két Mágnes 10

 Kathleen:Gyerekkoromban Édesapámmal sokat bográcsoztunk.Hallgattunk salsa és egyéb zenéket. Imádott táncolni, És én is nagyon szerettem mikor pörgetett.Hosszú órákig mesélt nekem a csillagokról;az angyalokról;akiket mi emberek nem láthatunk;ám mégis vigyáznak ránk és köztünk élnek. Az újjászületésről és a sorsunkról. Vagy a láthatatlan erőkről melyek körbe vesznek minket. : mindig azt mondta:Elrabolhatja a szíved ezer meg ezer férfi;de csak egy lesz az; kihez a lelked is mágnesként vonzódik majd.Múlhatnak az órák feletted.Vészelhetsz át nehéz időket.Olykor akadályba is ütközöl majd némi kitérőkkel.Születhet mástól gyermeked, de  csak az számít hogy a két lélek egymásra találjon. Bármennyi időbe is telik majd.Bármennyi éves is leszel majd.Minden lehullott nyárfapamacs a párját keresve száll szerte szét a világban. Addig repked a levegőben amíg a két lélek észre nem veszi egymást.Bár mi emberek eltaszítjuk magunktól a lehulló bolyhokat; mert úgy véljük allergiát okoz nekünk. De a két mágnes ereje mindenben ott lakozik. Talán egy száraz falevélben;melyre rá lépünk. Vagy a rózsa szúró tövisében;melyet levágunk. Vagy a vízparton lévő kavicsban;melyet elhajítunk.Akkor még nem értettem mit miért tesz vagy mondd. Sokszor csak ültünk a tűz körül néma csendben:azt mondta-Hallod?A tűz mondani próbál valamit.Én pedig csak néztem Őt;ahogy mesél és mesél..Míg végül elaludtam a tűz ropogása mellett.Bár mostmár nem láthatom.Nem hallhatom a hangját. Mégis bennem él minden szava.És mára megértettem.Nem elég ha valaki fogja a kezem.Akkor számít;mikor lelkével ölel.
Ő is egy angyal volt;bár ezzel soha nem dicsekedett. És hogy ki vagyok én ?-Kathleen Evans.Valakinek egy lány a sokból .Másnak élete szerelme. Van aki egy magába zárkózó lányt lát bennem. Mások a céltudatos és merész nőt;kinek semmi sem akadály. Bár még magam sem tudom.Lehet angyal vagy egy ember?Egy biztos:Itt az idő hogy kiderítsem.Hisz az élet, bármikor véget érhet. 

Egy érzés azonban,  nem hagy nyugodni, tudom hogy már Jayden is érzi, legalábbis sejtheti,a köztünk lévő erőt, ami mint egy láthatatlan fonál -ként font körbe kettőnket. 
-Csak úszom a porban;melyet  fújt felém.
És rendíthetetlenül táncolok egy húron a szakadék szélén.Sokan azt mondják nekem;hogy majd az idő. Az idő lesz ami segít neki emlékezni rám. De nem.Mert számomra az idő bármikor véget érhet. Ma még itt vagyok.Talán holnap már nem.Ma még hallhatom hangja csengő dallamát; ahogy a nevemen szólít.Talán holnap már a végtelenbe utazom;oda ahová tartozom. Remélve; hogy egy másik életben újra belém szeret.

-Eközben Jayden még vívódik ,nem érti ezt az egészet.Úgy érzi, most viharos az ég fölötte, de hiszem,hogy ha eléggé kitartóak vagyunk,a napsütés sugarai védenek majd minket.Hisz több évezredes szerelem,nem érhet véget ,pusztán azért, mert testünk megöregszik. Születünk,majd meghalunk.Ez az élet rendje.S igaz újabb, majd újabb testbe kényszerülünk,de mikor Jayden emlékei is felszínre törnek,nem lesz ember ki meg állítja őket. 

-Jayden:
-Millionyi üveg szilánk szúrja át szívem ;miközben az emlékeimmel vívódom;és Kathleent látom bármerre is lépek. Ha csak egy pillanatra tudnám ki Ő ;nem esne nehezemre e súly;melyet rám mértek oda fenn.Mikor behunyom szemem; azokat a különleges, sárgás zöld szemeit látom szüntelen, s mikor rám nevetnek ragyogóbbak mint a csillogó nap.És bekell,hogy valljam magamnak is,az Ő mosolya színesíti szürke mindennapjaim.Soha nem látott országokban jártam látomásaimban ,szárnyalt fel a magasba:széttárta hófehér szárnyait; kézen fogott és mintha megszűnt volna létezni minden más körülöttünk;a magasba repültünk.

Nem futhatok el mindig,akárhányszor a közelembe kerül, hisz meg kell tanulnom szembe nézni a tudattal,hogy többet jelent számomra, mint azt gondoltam. Hiába is próbálnám ellökni magamtól;mert úgy érzem hozzám tartozik.Mint két mágnes. A lelke a lelkemmel. A szíve a szívemmel. Lehetetlen küzdenem ellene.