Két mágnes

-Kathleen:Szállok csak szálldogálok fel s le;Jaydent keresve.Nem tudom most milyen lehet;emlékszik e vajon rám ebben az életben. De ha emlékezne is;galamb testben hogyan is ismerne rám?Hiszen az emberek nagy része elhessegeti a galambokat.Fehér tollam nyomát hagyom magam után;sorba járom a kerületeket;parkokat;tereket ;remélve azt:hogy rám talál ezek alapján. Mióta Jayden leszületett a Földre;eltelt kereken 40 évtized.Ezért próbálom figyelembe venni a tényeket;hogy lehet már családja van s gyerekei;mit sem érdekli Őt ki is az ikerláng párja.Persze elképzelhető;hogy nem hisz az ilyesmi spirituális dolgokban. Vagy magányos; egyedülálló férfi;aki habzsolja a nőket. Hát bármilyen is a jelleme;a kinézete;hiszem ha eljön az idő;a belső lélek hangja hívni fogja az én lelkem .

Már éjfélt ütött az óra. A kietlen utcákon ember sem sétált;a denevérek sem repültek tovább. Egy hangot hallottam a fejemben. Úgy éreztem be kell repülnöm a 12.emeleti erkélyre.Nem tudtam miért menjek arra a helyre;vagy hogy miért kellene maradnom. A közelébe húzott egy erő;s én egyre csak feljebb emelkedtem.

S ott állt Jayden.Hihetetlen;hogy ahogy rá pillantottam;azonnal tudtam Ő az.

A lelke hívta az én lelkem.Hangosabban ;mint a templomi harang szó.Halkabban ;mint ahogy a vonat zakatol a síneken. Mégis tisztán éreztem :Ő az.Megtaláltam .Jayden csak állt előttem;a papírjait rendezgette.Sötét haj ;barna szemek;pont mint előző életünkben;de mindig kicsit más.Mondhatnám ilyen jó képű  még sosem volt külsőleg. S persze most is;az egója elég nagy;ahogy látom.Mind jellemileg;mind emberileg . De a lelke ugyanolyan maradt. Úgy világította meg szívemet;ahogy a déli napfény rám vetül egy nyári napon .Mélyen a szemébe néztem. Egy másodperc sem kellett;mire megértettem az életem és a teremtés lényegét:ha nincs a közelemben;csak energiám vesztem. Mert egy lélek vagyunk két testben.Isten választottjai az Isteni szeretetben.

Galamb életem véget ért; testem újra emberré vált. De emlékeztem;mint mindig.Egy bajom volt mindössze:ha kinéz az erkélyére;csak egy ruha nélküli nőt fog találni. Igyekeztem lemászni;de sehol nem találtam még egy ereszt sem;amin lecsúszhatnék.De amilyen két balkezes vagyok;neki dőltem a kint lévő létrának;aminek hallatán Jayden sietve közelített felém. Összekulcsolt térddel ;hebegtem- habogtam;mit is keresek az erkélyén;míg végül kinyögtem;hogy véletlen eltévesztettem a ház számot. Na persze nem voltam túl hihető;de mégis mondtam valamit…Jayden kihozott egy lepedőt;majd udvariasan rám térítette.

Jayden:Ugye nem várod el tőlem;hogy ezt elhiggyem?jegyezte meg viccesen..Gyere beljebb;mert megfagysz oda kinn!Majd a szemembe nézett.-Olyan ismerős vagy valahonnan!Ismerlek?-vont kérdőre;de nemet mondtam.

-Kathleen:Mit kellett volna mondanom?Igen ismersz.Több évezrede szeretsz engem.Azonnal hívta volna a dili házat. 

-Jayden:A hugom hagyott itt pár ruhát;szerintem jók lesznek rád. Nyugodtan öltözz fel!Ha nincs hová menned maradhatsz egy éjszakát;aztán reggel nézünk neked valami szállást.

-Kathleen:Kérdések hegye zúdult rám;de én alig mertem megszólalni is.Hajléktalan;védtelen nőnek hisz.Viccesebb helyzetbe nem is tehetett volna a Jó Isten. 

Nem volt számomra kérdés.Hát persze;hogy Ő az. Mégis úgy gondoltam ;éreztem;minden akadály mi eddigi életeinkben közénk állt;most hídját nyújtja felénk .A szél sugallata visz minket át rajta. Semmihez nem fogható szerelem ez;mely nem a testet,nem a külsőt veszi előnybe.És talán korban sem passzol eléggé hozzám .Talán el is mentem volna mellette az utcán .De a szemei minden rossz tulajdonságát felülírták. Annyira ;hogy láthatóvá vált a lelke.Legalabbis számomra.Hisz az Ő lelke;egyben az én lelkem is.Nem volt kérdés:nincs más férfi.Mert csak Ő vonz így magához mint egy mágnes..az örökké valóságig.❤

Kathleen:❤Szeretem Őt, bárhogy is alakul.Nem számít meddig kell rá várnom, hogy emlékezzen rám. Ha ebben az életben szenvednem kell,talán a következőben már Ő is szeretni fog.Nem érdekel kívülről  hogy néz ki.Kövér vagy sovány, szőke vagy barna,fehér bőrű vagy barna,fekete. Felőlem lehet magas vagy alacsony. Egy a lényeg:Hogy tudjam,vagyis inkább érezzem;Ő az,akivel egy a lelkem.

Bár mi minden életünkben hasonlóak maradunk.A legtöbbször barna vagy fekete hajjal születünk le.Voltunk már franciák, spanyolok,mexikóiak vagy venezuelai származásúak ,indiánok,portugálok,szlovákok,indiaiak,brazilok,magyarok,olaszok.De volt olyan is,hogy keze melege védett az eszkimók földjén.Éltünk az ókori egyiptomban és a középkorban is. S mivel Ő előbb született  le a Földre, mindig idősebb lesz nálam.Lehet csak 1 vagy 2 évvel, de lehet hogy évtizedekkel.  De ha figyelem a jeleket, a sors a segítségemre lesz.A Jayden vagy Reed felírat mindig látható lesz számomra.

Kiskorom óta nem hagy nyugodni egy emlék. 5 éves se voltam,mikor két kezemmel támaszkodtam az ágyam szélén, és szó szerint láttam magam kívülről. Lelkem felül emelkedett a testemen túl, -körbe néztem magam,majd csodálkoztam:ez -én lennék?, újra gyerek vagyok!.De ez is csak egy újjabb élet, amit végig kell élnem. Meg kell keresnem Őt!

A Mindenható fényesség, egy szerződés, és egy aranyszinű  toll emlék képei lebegtek előttem, amint aláírok egy arany szinű papíron lévő szerződést,miszerint okkal kell leszületnem, hogy meg találjam Őt.Katartikus élmény volt ez számomra, mely miatt napokig csak sírtam, s a mai napig is ez van,akárhányszor a fájdalom rám vetül.De így tudatosult bennem a küldetésem.Voltak napok hogy nem gondoltam erre,máskor pedig csak kínlódtam mit is kellene tennem.De elfeledni sosem bírtam teljesen.Mert az ikerlángom kerestem,kivel egy parázsból születtem .

Egészen eddigi 32 évem alatt,kerestem valakit,akiről fogalmam sem volt,hol van,?milyen?,merre lakik?De az idő múlásával csak erősödtek érzéseim.Egyik párkapcsolatom sem mondhatnám igazinak.Tudtam egyik sem lehet az,akit én keresek. Ezért sem voltam túl odaadó senkivel.

Az iskolában sem remekeltem.A számok,és betűk összeolvadtak, mintha nem is e világi betűket láttam volna. Mindig azt mondták diszlexia és egyéb bajaim vanak,de éreztem hogy nincs baj az eszemmel, csupán más vagyok.

Próbáltam keresni hasonló nyelveket, aminek hátha köze lehet ahhoz a nyelvhez, amit én látok, mikor olvasok,vagy nézek valamit.De sehol nem leltem.Sem spanyol,se nem olasz,vagy angol nem hasonlított.Nagyon nehéz volt,hogy az alap osztályokat kijárjam. De szerencsére legalább az megvan. Mikor megtanultam írni és olvasni emberi nyelven, már szinte minden könnyebb lett.De sajnos bele tellett 25 évembe. Nem szólaltam meg ,csak mikor kérdeztek. A suli pszichológus is már feladta,mert nem értette ,miért vagyok ennyire zárkózott mindenkivel. Soha másra nem tudtam koncentrálni, csak a küldetésemre. És azon gondolkodtam, vajon az a valaki,tudja e hogy valaki Őt keresi?

Mindig éreztem a hiányt.Mintha nem lennék teljes.Hiányzott valaki,és sokszor ok nélküli sírás fogott el,amit a hiánya okozott. Valakinek a hiánya. Akit mára tudok,hogy Jayden volt az,akit mind idáig kerestem.

De Jayden elutasítja a két mágnes erejét,hisz az egója nagyobb, mint sem egy egyszerű lányba szeressen,akivel még csak egy társadalmi szinten sincsenek.Hisz Ő egyetemen tanult, én pedig csak azért dolgozom kiadvány szerkesztőként a kiadóban, mert segédkezem benne.,és én még mindig tanulok esti suliban,de Ő már a szakmájában dolgozik. Magasabb rendűnek és műveltebbnek gondolja magát. Pedig a különbség csupán annyi,hogy én emlékszem, Ő pedig nem.Mert az emlékeit kitörölték. Törölték a fájdalmat, a szenvedést, az irántam való szerelmét.

Az árnyak feladata,hogy megszakítsák a két mágnes erőt. Mikor a két lélek megérinti egymást, egy Földön túli érzés szabadul fel,mely a legerősebb hatalom az egész mindenség  univerzumán. Hatalmi érzés önti el mind kettőt. Míg az egyik lélek emlékei kristálytiszták,a másik lélek valahol érzi, más ez a valaki,mint a többi ember,de az emlékei mégsem világosak, csupán érezni tudja.

-1842.A nap eltűnt a szemünk elől. Szárnyaival védte a lelkem .Az embereknek csak egy puszta Napfogyatkozást,de nekem az életemet jelentette.Jayden megjelent a semmiből és kitaszította az árnyakat.Majd kézen fogott,szemeimbe nézett, és megszólalni sem kellett, én értettem mindent. Hisz Ő volt,Ő lesz örökre ,a lelkem másik fele.Felismertem.Nem a testet amibe burkolózott, nem a drága ruhát, amit magára öltött,  hanem a lelket,ami a szemembe nézett és úgy ölelt. Azt a lelket,akit születésem óta kerestem.Már nem keresem tovább, csak egyszerűen szeretem.Mert a mi szerelmünk az égben köttetett. ❤