A délutáni elmélkedés után mindenki a saját lakosztályán folytatta a munkáját. Jayden is berendezkedett a szobájába.Majd megint egy újjabb nap következett.
Közben a másik világbeli énem elmondta melyik angyal is vagyok én valójában. És persze Jayden .Mostanában egyre többet meglátogatott, mert a felkészítésem nem mondhatnám egyszerűnek. Nem olyan mint egy szorzó tábla, amit be lehet magolni.Tele varázsigékkel, fura szem nézésekkel,különleges testtartásokkal, stb.
-A valódi neved Asariel(Araiel).A képzelet, a megérzések és a miszticizmus angyala.Ezért van az,hogy mindig megérzed a hozzád kapcsolódó dolgokat,mielőtt még megsem történtek.Jayden előtt, pedig nem szabad még feltárnom melyik angyal reinkarnálódott alakja,mert félő hogy nem tudná elviselni a fájdalmat.
-Hihetetlen, de nem lepődtem meg.Mindig is fontosak voltak számomra az angyalokról szóló olvasmányok, cikkek,stb..És valamiért ezt az angyal nevet mindig közelebb éreztem a lényemhez.
Elegem lett a sok munkából, így lejöttem a partra.Szeretek korán kelni,mert így felfrissíthetem magam energiával. Az embereknek adott energiámból ugyanis nem sok marad a saját részemre.Viszont angyal vagyok. Szükségük van a reményre, a hitre,ezért talpon kell hogy legyek.
Megláttam a -tengerben két hattyút: nem is tudom,mikor volt részem ennyire csodálatos látványban. Összefonták nyakukat,majd elszálltak galambá változva. Gyönyörűek voltak és annyira szépek.
Ahogy visszaemlékeztem angyali mivoltomra,szinte furcsa is volt hogy Jenna telefonhívás közben, Kathleent mondott nekem.Elmeséltem neki ki vagyok valójában ,és hát Ő sem lepődött meg túlzottan. Kiskorom óta angyalszárnyakat rajzoltam.Már szinte nekem a ciki, hogy eddig nem találtam ki magamtól, ezt a sok fura dolgot.
Itt van a közelemben. Annyira érzem mintha csak egy karnyújtásnyira lenne tőlem. Mégsem látom. Az eső ilyenkor mindig esik ha a szabadban vagyunk mindketten.Ellenem van ezernyi dolog ,hogy miért ne mondjam el melyik angyal is Ő valójában. Záporként zúdulnak rám az emlékei. Hiányoznak a kezei,ahogy arcom érintették, hiányzik a hangja ,ahogy a nevemen szólít. Mármint az angyal nevemen.
Évezredes egy történet mely ismétli önmagát. Büntetés minden perc mert nélküle kell élnem.Annyira fáradt a lelkem.Cipelem a súlyt, a titkot, melyet oly nehezen bírok . Egyszer elmondom.De nem ma.Nem holnap vagy azután. Kivárom a pillanatot,hisz a lelkünk összekapcsolt minket egy örökké valóságig. Hiába is próbálnám, jobban féltem Őt, minthogy a magam kárán segítsek.Félek hogy emlékei rohamként vágnának vissza.Nem akarok neki fájdalmát okozni. Hányszor kell még újjászületnünk hogy szenvedés nélkül éljünk együtt?Miért kínoz a sors kettőnket íly gyötrelmesen?Ha én vagyok a megérzések angyala,miért nem tudok neki is átadni az erőmből, hogy legalább kicsit érezze ki vagyok számára?Lassan lélegezve összeszedtem minden szívverésem,majd elindultam dolgozni.
