-Kathleen:Szállok csak szálldogálok fel s le;Jaydent keresve.Nem tudom most milyen lehet;emlékszik e vajon rám ebben az életben. De ha emlékezne is;galamb testben hogyan is ismerne rám?Hiszen az emberek nagy része elhessegeti a galambokat.Fehér tollam nyomát hagyom magam után;sorba járom a kerületeket;parkokat;tereket ;remélve azt:hogy rám talál ezek alapján. Mióta Jayden leszületett a Földre;eltelt kereken 40 évtized.Ezért próbálom figyelembe venni a tényeket;hogy lehet már családja van s gyerekei;mit sem érdekli Őt ki is az ikerláng párja.Persze elképzelhető;hogy nem hisz az ilyesmi spirituális dolgokban. Vagy magányos; egyedülálló férfi;aki habzsolja a nőket. Hát bármilyen is a jelleme;a kinézete;hiszem ha eljön az idő;a belső lélek hangja hívni fogja az én lelkem .
Már éjfélt ütött az óra. A kietlen utcákon ember sem sétált;a denevérek sem repültek tovább. Egy hangot hallottam a fejemben. Úgy éreztem be kell repülnöm a 12.emeleti erkélyre.Nem tudtam miért menjek arra a helyre;vagy hogy miért kellene maradnom. A közelébe húzott egy erő;s én egyre csak feljebb emelkedtem.
S ott állt Jayden.Hihetetlen;hogy ahogy rá pillantottam;azonnal tudtam Ő az.
A lelke hívta az én lelkem.Hangosabban ;mint a templomi harang szó.Halkabban ;mint ahogy a vonat zakatol a síneken. Mégis tisztán éreztem :Ő az.Megtaláltam .Jayden csak állt előttem;a papírjait rendezgette.Sötét haj ;barna szemek;pont mint előző életünkben;de mindig kicsit más.Mondhatnám ilyen jó képű még sosem volt külsőleg. S persze most is;az egója elég nagy;ahogy látom.Mind jellemileg;mind emberileg . De a lelke ugyanolyan maradt. Úgy világította meg szívemet;ahogy a déli napfény rám vetül egy nyári napon .Mélyen a szemébe néztem. Egy másodperc sem kellett;mire megértettem az életem és a teremtés lényegét:ha nincs a közelemben;csak energiám vesztem. Mert egy lélek vagyunk két testben.Isten választottjai az Isteni szeretetben.
Galamb életem véget ért; testem újra emberré vált. De emlékeztem;mint mindig.Egy bajom volt mindössze:ha kinéz az erkélyére;csak egy ruha nélküli nőt fog találni. Igyekeztem lemászni;de sehol nem találtam még egy ereszt sem;amin lecsúszhatnék.De amilyen két balkezes vagyok;neki dőltem a kint lévő létrának;aminek hallatán Jayden sietve közelített felém. Összekulcsolt térddel ;hebegtem- habogtam;mit is keresek az erkélyén;míg végül kinyögtem;hogy véletlen eltévesztettem a ház számot. Na persze nem voltam túl hihető;de mégis mondtam valamit…Jayden kihozott egy lepedőt;majd udvariasan rám térítette.
Jayden:Ugye nem várod el tőlem;hogy ezt elhiggyem?jegyezte meg viccesen..Gyere beljebb;mert megfagysz oda kinn!Majd a szemembe nézett.-Olyan ismerős vagy valahonnan!Ismerlek?-vont kérdőre;de nemet mondtam.
-Kathleen:Mit kellett volna mondanom?Igen ismersz.Több évezrede szeretsz engem.Azonnal hívta volna a dili házat.
-Jayden:A hugom hagyott itt pár ruhát;szerintem jók lesznek rád. Nyugodtan öltözz fel!Ha nincs hová menned maradhatsz egy éjszakát;aztán reggel nézünk neked valami szállást.
-Kathleen:Kérdések hegye zúdult rám;de én alig mertem megszólalni is.Hajléktalan;védtelen nőnek hisz.Viccesebb helyzetbe nem is tehetett volna a Jó Isten.
Nem volt számomra kérdés.Hát persze;hogy Ő az. Mégis úgy gondoltam ;éreztem;minden akadály mi eddigi életeinkben közénk állt;most hídját nyújtja felénk .A szél sugallata visz minket át rajta. Semmihez nem fogható szerelem ez;mely nem a testet,nem a külsőt veszi előnybe.És talán korban sem passzol eléggé hozzám .Talán el is mentem volna mellette az utcán .De a szemei minden rossz tulajdonságát felülírták. Annyira ;hogy láthatóvá vált a lelke.Legalabbis számomra.Hisz az Ő lelke;egyben az én lelkem is.Nem volt kérdés:nincs más férfi.Mert csak Ő vonz így magához mint egy mágnes..az örökké valóságig.❤
Kommentek