❤-Kathleen:Ha sétálok minden lenyugszik a fejemben.Mikor már minden elhalkul,a város zaja is elcsendesül , szinte mindennap elnézek kicsit a tengerpartra.Egy hétnyi gondolkodás után, úgy határoztam, kilépek a kiadótól, és rendbe hozom az életem.Csak az érettségire fogok koncentrálni. Már így is annyi időt vesztettem.Legalább Jayden sem lesz a közelemben. Talán ebben az életemben sikerül elfelejtenem, ahogy Ő is elfelejtett engem.
Ha rám néz, a szemeiben csak ürességet látok.Nem szeret, és sosem fog úgy ,mint régen,a korábbi életeinkben.Miért is maradnék tovább?Azzal hogy semmibe vesz,s én még mindig a közelében vagyok,csak kínzom magam.Erőm se marad lassan.
Nem is volt kérdés számomra. Felöltöztem , bepakoltam a megszokott rózsaszínű bőröndömbe, és felszálltam a legelső Magyarországi jaratra.Olyan helyre szerettem volna menni,ahol nem is gondolná ,hogy talán itt vagyok.Itt biztos nem talál meg-bár nem hinném, hogy azon törné magát hol is lehetek most.Béreltem egy elég szűkösnek mondható lakást, amolyan parasztház, régi, és ijesztő, de mivel áron alul adta a tulajdonos ,na meg persze sok pénzem sem volt, valami komolyabbat kivenni,így úgy voltam vele,megfelel számomra. Hát mit ne mondjak,rémisztő egy hely,Budapesten a 15.kerületben egy kertes ház, ahol történtek már fura dolgok. Legalábbis ezt állítja a szomszéd srác, aki már 49 éve ott lakik az udvarban.Bevallása szerint a ház maga a gonoszság . De engem ez sem tartott vissza,hisz gyerek korom óta látom az árnyakat, angyal szárnyakat az égen, s megannyi dolgot,amit csak az lát, kinek a 3.szeme is nyitva van.A kilépő papírjaim vártam,s mikor megjött a levelem,a postás megkérdezte tőlem nem félek e egyedül ezen a helyen ,mert Őt a víz is leveri,mikor erre jár. -Nem vagyok egyedül, a szomszédban lakik egy férfi.Erre a postás röhögve tájékoztat róla, hogy a szomszédban egy árva lélek sem lakik már legalább 20 éve. A helyiek be nem tennék még a környékre sem a lábukat,szinte csak én jövök néha a leveleimmel. -Mondta gúnyosan, majd el is viharzott,amint egy fa darabka leesett a kupacból. Na jó ennek hallatán igaz,kissé lemeredtem,de visszafogtam magam.
Egyik este éppen vacsoráztam,amikor egyik pillanatról a másikra, a virsli pördült egyet a tányéromon. Na jó, hát már enni se hagynak..mondtam magamba, így fogtam a legelső medálom ami a kezembe akadt,és szentelt vízzel körbe locsoltam a házat.
Telihold van. Bámúlva néztem a holdat,majd egy árnyat láttam elsuhanni melettem.Megijedtem,tudtam hogy az árnyak feladata,hogy az ikerlángok ne találjanak egymásra, de azt nem hittem volna, hogy ilymódon kegyetlen lesz. Megragadta a jobb kezem,majd a sötét éj felé szárnyalt .Torkom szakadtából kiáltottam Jayden nevét, persze legbelül tudtam ,hogy is hallaná meg hangom, hisz azt sem érdekli élek e vagy halok.
❤-Jayden:Csak ülök a könyvem felett.Az ablakomon eső cseppek hullanak le.Itt vagyok az érzéseimmel. Egyedül vagyok a magányommal,mégis egy nevet suttog a szél.Asariel.Asariel.
Csak ezt hallom szüntelen. Szólít,a szél hogy menjek érte, nehéz és végtelen utakra.Nem ismerős e név, mégcsak nem is fülbemászó.De a lelkem mélyén úgy hiszem: Kathleen lehet az. Indulnék,majd meg tántorodom.Az ész ki visszatart,de a szívem mindennél jobban akarja:Nem hagyhatom bajban.Dühös lettem saját magamra,hagytam Őt szenvedni ,érzéseit eltapostam,romba törtem minden álmát. Segítenem kell rajta.Este 11 et ütött az óra. Szárnyaim se látszanak már a koromsötétben. Hogy találjam így meg?Majd egy hang az éjben. Olyan ismerősen cseng.Kathleen kiáltása ez?Vagy csak a képzelet játéka?Nem.Már látom. Egy árny ki karmait rá szegezte,elvitte Őt messzire. Fel,a Hold legeslegtetejére.Oda menni ember ,de még Angyal sem merészel.De a lelke hívja az én lelkem.Már 2 hosszú hete annak,hogy elment.Elindultam.Mit is hittem?Hisz én vagyok a hőse.Meg kell mentsem.Szinte két szárnyröppenés alatt fenn voltam. Eldobtam az egómat.Csak az számított, hogy Kathleent biztonságban tudjam.Kardot ragadtam,majd Kathleen kezét megfogtam. Egy érintés elég volt ahhoz,hogy fényesség legyen, s az árny eltűnt. Legyőztük.Mi ketten.A két mágnes erejével. Igaza volt.Angyal lelkek vagyunk,kiket egymásnak teremtettek.Csak tőle függhet a boldogságom..Minden kételyem alább hagyott,s a képek: vízesés -szerűen rajzolódtak képekké. .Ő az.Mondtam én, s emlékeim visszatértek..Egy lángból születtünk.De elválasztottak minket.Az a sok megannyi élet, mit végig éltünk ketten,leperegtek előttem.
De vajon megbocsát nekem?Eltudja felejteni ,hogy nem hittem neki?.Azt hittem csak azért kell éjszakánként démonokkal harcolnom,mert a másik világbeli éne megköveteli, de nem.Mert Ő az én ikerlángom. Megvédem a szerelmünk, úgy mint évezredekkel ezelőtt is..Hogy nem emlékeztem eddig,nem is értem. Miért kell kitörni emlékeim kapuját minden életben.?Legalább Kathleen emlékét meghagyhatták volna,hogy tudjam, meg kell Őt keresnem.Mostmár mindegy. Harcolok érte, ha szeret még, ha nem. ❤
Kommentek