Kathleen:Apukám régi képes albumát nézegettem éppen, mikor egy emlék futott át a gondolataimon:1932 Tavasza volt.Jaydent akkor Dávidnak hívták, engem pedig Szilviának.Magyarországon éltünk mindketten.Ahogy tekintetünk összefutott a Hősök Terén,rögtön tudtuk mindketten ki a másik. Késő estig sétáltunk a Városligetben.Ezerszer boldogabbá tett akkor mint most.
Igy csak egy emlékhez tudok beszélni, mert szembe vele lefagyok,akár a csillogó hó a betonon:
Peregnek az órák;felszáradnak könnyeim. Már lassan azt sem tudom ki vagy.
Talán egy zenész?Ki oly merész?
Ki úgy pengeti szívem húrjait hogy azt önként elszakítja?
Mondd ki vagy te? A zongora billentyűi feketék és fehérek;mint a világom amit te festettél ilyenre. Ha szívből játszottál volna;nem tűnt volna oly falsnak; és most szívem darabkái nem hullanának romra.
Napról napra hangosabban szólt a muzsikád;míg végül bilincsbe zártam minden dallamát.
Talán el sem tudod képzelni legbelül mennyire szúr. Nem tudhatom mit hoz a jövőm ;de azt igen hogy számomra te vagy a biztos múlt.❤
Vannak olyan napjaim,mikor feladni vágyom. Legszívesebben elbújnék valahová, ahol senki nem lát. És megállás nélkül csak sírnék. De nem szabad.Az embereknek szükségük van az energiámra.
Nem bírok koncentrálni sem a munkára, sem pedig az élet örömeire.Pedig megesküdtem magamnak,hogy ebben az életben mindent kipróbálok amit eddig nem mertem.Például ejtőernyőzni. Igaz, tér iszonyom van,és biztosan én vagyok az egyetlen angyal,ki rosszul van a magasban.Vagy hogy veszek magamnak egy kiskutyát, de sajnos félek az állatoktól.Vagyis nagy részüktől.
Mondhatni elegem lett.Elegem lett abból hogy nem emlékszik, elegem hogy semmibe vesz,még csak nem is keres,és nem beszél velem túl sokat sem.,vagy ha mégis ,kettőnkről szó nem esik.De amint eljön az este,és a szárnyai feketék lesznek,mégis szembe száll értem az árnyakkal. Ki érti ezt?
Azt még inkább nem értem, hogy még ezek után is,miért szeretem.Miért ennyire erős a két mágnes ereje?
Voltak olyan életeink, ahol együtt éltünk boldogan,volt olyan is,hogy másokkal éltünk s egymás nélkül. De ezúttal sem lesz másképp úgy érzem. Megint nem lehetek mellette. Vagy ha mégis, csak látszólag,a munkánk miatt,persze csak addig amíg az egyikünk ki nem lép.Talán én vagyok a hibás a saját boldogtalanságom miatt.Keresnem kellene egy olyan férfit, aki szívből szeret s nem pedig olyan hajó után evezni ami fel sem vesz.Hisz én vagyok a hibás a saját boldogtalanságom miatt,mert eddig gondolataim felé irányítottam kizárólag.De ennek ezentúl vége. Élvezni fogom az életem,s nem bonyolódom komoly kapcsolatokba .A szívem láncra zárom hét kulcsos lakattal.
Bánatomban vettem pár cipőt a frissen nyílt cipő boltban ,,de persze nem lettem tőle boldogabb,.ám nőből vagyok én is.😊
Jayden:
-Kathleen miatt nyugtalankodom,már hónapok óta.A legdurvább az egészben, hogy még csak meg sem csókoltam, hogy ennyire erős érzelmek kössenek hozzá. Sőt mi több, meg sem érintettem.Azt pedig még csak véletlenül sem árulná el,melyik angyal reinkarnálódott lelke vagyok.Hihetetlen.Én aki templomba is aligha jár.
Fél év telt el azóta, hogy visszajöttünk Párizsból. Bár ne mentünk volna le azon a vasúti lejárón! De most szembesülnöm kellett minden olyan dologgal,amik csak a képzeleteimben léteztek eddig.Talán ha eltűnök az országból , nekem is könnyebb lesz nélküle, és Ő sem foglalkozik többé velem.Úgy teszek ,mintha utálnám , -közben meg belülről azt kívánom bár mindig itt lenne mellettem.
Viszont érzem, hogy nem tehetem.Mi lenne vele nélkülem?Ki védené meg a sötét árnyaktól?Nem tudom mi tévő legyek.De köt hozzá valami felfoghatatlan érzés, aminek képtelen vagyok ellenállni.❤
Kommentek