1.0Két mágneshttps://kata30.cafeblog.huBalogh Katalinhttps://kata30.cafeblog.hu/author/kati11outlook-hu/Két Mágnes 12<p>A délutáni elmélkedés után mindenki a saját lakosztályán folytatta a munkáját. Jayden is berendezkedett a szobájába.Majd megint egy újjabb nap következett.</p>
<blockquote>
<p style="padding-left: 30px">Közben a másik világbeli énem elmondta melyik angyal is vagyok én valójában. És persze Jayden .Mostanában egyre többet meglátogatott, mert a felkészítésem nem mondhatnám egyszerűnek. Nem olyan mint egy szorzó tábla, amit be lehet magolni.Tele varázsigékkel, fura szem nézésekkel,különleges testtartásokkal, stb.</p>
<p style="padding-left: 60px">-A valódi neved Asariel(Araiel).A képzelet, a megérzések és a miszticizmus angyala.Ezért van az,hogy mindig megérzed a hozzád kapcsolódó dolgokat,mielőtt még megsem történtek.Jayden előtt, pedig nem szabad még feltárnom melyik angyal reinkarnálódott alakja,mert félő hogy nem tudná elviselni a fájdalmat. </p>
<p style="padding-left: 30px">-Hihetetlen, de nem lepődtem meg.Mindig is fontosak voltak számomra az angyalokról szóló olvasmányok, cikkek,stb..És valamiért ezt az angyal nevet mindig közelebb éreztem a lényemhez.</p>
</blockquote>
<p>Elegem lett a sok munkából, így lejöttem a partra.Szeretek korán kelni,mert így felfrissíthetem magam energiával. Az embereknek adott energiámból ugyanis nem sok marad a saját részemre.Viszont angyal vagyok. Szükségük van a reményre, a hitre,ezért talpon kell hogy legyek.</p>
<p>Megláttam a -tengerben két hattyút: nem is tudom,mikor volt részem ennyire csodálatos látványban. Összefonták nyakukat,majd elszálltak galambá változva. Gyönyörűek voltak és annyira szépek. </p>
<p>Ahogy visszaemlékeztem angyali mivoltomra,szinte furcsa is volt hogy Jenna telefonhívás közben, Kathleent mondott nekem.Elmeséltem neki ki vagyok valójában ,és hát Ő sem lepődött meg túlzottan. Kiskorom óta angyalszárnyakat rajzoltam.Már szinte nekem a ciki, hogy eddig nem találtam ki magamtól, ezt a sok fura dolgot.</p>
<p>Itt van a közelemben. Annyira érzem mintha csak egy karnyújtásnyira lenne tőlem. Mégsem látom. Az eső ilyenkor mindig esik ha a szabadban vagyunk mindketten.Ellenem van ezernyi dolog ,hogy miért ne mondjam el melyik angyal is Ő valójában. Záporként zúdulnak rám az emlékei. Hiányoznak a kezei,ahogy arcom érintették, hiányzik a hangja ,ahogy a nevemen szólít. Mármint az angyal nevemen.</p>
<p style="padding-left: 30px">Évezredes egy történet mely ismétli önmagát. Büntetés minden perc mert nélküle kell élnem.Annyira fáradt a lelkem.Cipelem a súlyt, a titkot, melyet oly nehezen bírok . Egyszer elmondom.De nem ma.Nem holnap vagy azután. Kivárom a pillanatot,hisz a lelkünk összekapcsolt minket egy örökké valóságig. Hiába is próbálnám, jobban féltem Őt, minthogy a magam kárán segítsek.Félek hogy emlékei rohamként vágnának vissza.Nem akarok neki fájdalmát okozni. Hányszor kell még újjászületnünk hogy szenvedés nélkül éljünk együtt?Miért kínoz a sors kettőnket íly gyötrelmesen?Ha én vagyok a megérzések angyala,miért nem tudok neki is átadni az erőmből, hogy legalább kicsit érezze ki vagyok számára?Lassan lélegezve összeszedtem minden szívverésem,majd elindultam dolgozni. </p>richhttps://kata30.cafeblog.hu/files/2020/08/8e387d5d-2b0c-4282-b79d-a4b942a48681-150x150.jpg150150