1.0Két mágneshttps://kata30.cafeblog.huBalogh Katalinhttps://kata30.cafeblog.hu/author/kati11outlook-hu/<blockquote> <p><img class="alignnone size-large wp-image-155" src="https://kata30.cafeblog.hu/files/2020/07/inbound4530749987395506087-450x600.jpg" alt="" width="450" height="600" />Mikor újra Párizsba értem;a sín középen lévő feljárónál, első gondolatom az volt hogy azonnal összeszedem a cókmókom és haza utazom.Hallani sem akartam Jaydenről .A repülőgépen furcsa érzések kerítettek hatalmába.Közel 50 ember társaságában;hát mit ne mondjak épp hogy csak letudtam kuporodni a helyemre.Mindenki vagy duruzsolt valamit magában, vagy a légitársaság szolgáltatásait szidalmazta.Kivéve azt a lányt az ablak mellett.Ő valami egészen vastag könyvet szorongatott a kezében és  latin szöveget olvasott.</p> </blockquote> <p>Már 7300 méter láb magason repültünk;amikor egy üvöltésre és egy csapódásra lettem figyelmes.Viharba kerültünk. A pilóta fülkéhez vezető ajtó és tető beszakadt.A motorok kigyulladtak.Jégeső csapódott a gép orrába és szélvédőjébe.A pilóta nem tudta fenntartani a levegőben lévő gépet. A szél annyira erős volt hogy a parancsnok kiesett az ülésből.</p> <p>Az emberek eszeveszett kiáltásnak eredtek,megrémültek a történtek láttán.Nem volt kérdés hogy azonnal kirepüljek és visszahozzam a parancsnokot. Egyik lábammal kapaszkodtam a félig letört szárnyba;a másikakkal már a levegőben repkedtem. Karjaimmal körbe fontam a kapitányt és a fülkébe raktam.Hiába próbáltam újra éleszteni, de a szíve leállt .A lány a vastag könyvével a semmiből mellettem termett .</p> <p>És szinte ordibálva parancsolt rám:-Tedd a két kezed a mellkasára.Majd kívánd ezt:akarom hogy jöjj vissza az életbe, nem jött még el a te időd. -Micsoda?-vontam kérdőre.</p> <p>-Angyal vagy amint látom nem?Itt már csak te segíthetsz .A nevem Jenna.A tündér világ egyik lénye vagyok.Én hiába próbálnám megmenteni, mert az én erőm kevés mikor már a lélek a túlvilágon van.Gyerünk!Mindjárt átkel. </p> <p>-Összeszedtem minden bátorságom ;majd megtettem amit a tündér mondott..</p> <p>A pilóta azonnal felkelt és köszönetet mondott nekünk. Nem győzött hálálkodni. </p> <p>-Közben Jenna rózsaszín szárnyaival idejében leszállította a gépet épségben  mindenkivel,és a vihart is napsütéssé varázsolta.Nem mindennap találkozom angyalokkal egy repülőgép szerencsétlenség kellős közepén. -mosolyodott el Jenna.-Én pedig nem mentek életeket egy tündér segítségével. -Úgy éreztem nem vagyok egyedül ezen a világon. Szárnyakkal. Erőkkel. Meg minden.Rájöttem van még mit tanulnom,hisz ki tudja mire vagyok még képes. </p> <blockquote> <p style="text-align: left">A mozgó lépcsőn Jenna észrevette Jaydent ahogy engem bámul. -Nem akarlak elkeserìteni,de az a fickó téged néz.  Ismered?-Igen.-Hihetetlen hogy egy gépen utaztunk vele.De ha gondolod úgyis egyedül lakom.Egy kavé mellett elmesélném .Lakhatnál nálam.-Úgy  volt hotelba megyek.De szívesen lakom egy angyal rezidenciáján. -Jegyezte meg viccesen Jenna.Jaydent látván könnycseppek szöktek a szemembe.De annyira megbántott, hogy nem tudom képes leszek e valaha is megbocsájtó lenni vele szemben,hiszen magamra hagyott,mikor szükségem lett volna rá. </p> </blockquote>richhttps://kata30.cafeblog.hu/files/2020/07/inbound4359392863564332906-150x150.jpg150150