- -Kathleen:Mire felkeltem a nappali kanapéján ;Jayden már kávét főzött és reggelit készített.S közben videón beszélt a családjával.Kiderült: 4gyerek büszke apukája és szerető férj. Ahogy ültem ott a fájó emlékeimmel;egyszerre voltam boldog;elkeseredett és nyugodt;hogy egy olyan élethelyzetben él ;ami betegségektől és mindenféle bajoktól mentes.Úgy gondoltam nem lehetek önző és kapcsolat megrontó;hogy elmondjam neki :Ki Ő; s ki vagyok én.;hiszen távol állna énemtől az ilyesmi viselkedés;ezért csendben még rávetettem pillantásaim;majd megköszöntem hogy szállást adott;s elrohantam.Marasztalni akart;gondoskodni rólam. De megnyugtattam hogy van hová mennem.Sírás közben nem figyeltem oda;elszoktam az emberi lábakon való sétálástól;ezért mire észbe kaptam; a gyalogátkelő zebra lámpája pirosra váltott s egy teher autó elütött. Újra láttam a csillagokat;a sötét éjszakát;s a hang mely minden élet kezdetén hozzám szól;most tiszta képeket zúdít rám. Azt kérdezte el akarom e feledni a fájdalmaim s mindent tiszta lappal kezdeni?Ezúttal azt mondtam:igen.Mert nem vagyok már képes elviselni a sok fájdalmat amit eddigi életeimben tapasztaltam.A Mindenható megmutatta nekem mindazt;amit eddig is tudtam.Aranyló gömb sugár lángjaiból keletkeztünk :Jayden s Én. Egy Angyali Őslélek pár vagyunk .Női és férfi minőségű felekkel. Kik azért születnek a Földre;hogy megtapasztalják az élet örömeit s fájdalmait. Valamint azt;hogy milyen az élet egymás nélkül. Ezért elválasztottak minket.Mindaddig megy ez a körforgás;amíg mindketten karmántól mentesek leszünk. Például ha az utcán meglátok egy hajléktalant;már nem üvöltöm le a fejét hogy menjen dolgozni;hanem ha látom rajta hogy komolyan ételre kell neki;azt adok.Hiszen mindenki azt kapja vissza amit ad.
1988.szeptember 19.ét írunk. Halálom óta eltelt pár évtized. A Mindenható megkérdezte tőlem szeretnék e Angyal lenni az országában;vagy leszületek a Földre s megkeresem Jaydent;de emlékeim ezúttal elhomályosítja.Meg kérdezte közel szeretnék e lenni hozzá ;vagy inkább távol folytassuk utunkat.Azt mondta újra Magyarország az otthona s ha akarom oda születek le Én is.
Minden zokszó nélkül úgy gondoltam.;meg kell keresnem.Képességeimtől ezúttal megfoszt;de annyira nem tud elfeledtetni mindent ;hogy idővel ne legyek képes emlékezni. Leszülettem. Egy magyar roma származású férfi ;1.szülött gyermeke vagyok;akiben némi mexikói és szlovák vér is csörgedezik. Valamint egy kedves magyar származású anyukám van;akit nagyon szeretek. 4 éves vagyok.A nagyszüleim házában élünk Budapesten. Az ágyam szélén állok amikor rám törnek a leszületésem előtti emlékek;valamint a tudat hogy meg kell keresnem a másik felem.Aki egy férfi ;valahol a világban de Magyarország az otthona.
Abban a pillanatban tudatosult bennem;hogy okkal jöttem a világra. Majd jött a fájdalom: ami a szívemtől a lelkemig hasított.Hiányzott valaki;akit látatlanba is oly közel érzek magamhoz.Napokig csak sírtam a hiánya okozta fájdalom miatt. Majd ezt mondtam:Ez is csak egy újjabb élet;amit végig kell élnem;de ezúttal nélküle. S ezúttal jól csinálom. Ez az emlék egészen a serdülő koromig végig kísért.Nehezen ment a tanulás s még inkább a közösségbe való beilleszkedés.Összezavarodom mikor betűket és számokat látok.
Szüleimmel a nagymamámhoz közeli utcába költöztünk;ahol félelmetes jelenségek sorozata kísért végig. Fekete árnyakat láttam amik suhantak a szobában; valamint olyan dolgokat éreztem amiket más nem érez rajtam kívül. Évekkel később kiderült a hugom :Szilvia is észlelte e különös dolgokat.Tisztán látó képessége vetekszik az én szintemmel.
Míg a testvéreim kinn az udvaron fociztak én angyalszárnyakat rajzoltam s egy férfi szemeit akit még sosem láttam. Volt egy kis vonalas füzetem s abban olyan történeteket írtam;amiket úgy éreztem átéltem már egyszer.
Na és a zongora. Egy zongora képét rajzoltam;amin sosem játszottam;de mindig is mintha valamiért fontos lett volna számomra. Valamint odavoltam az indián babámért;amiért olyan sokat sírtam hogy megkapjam.Nem tudom miért;de nem kellett más baba és csak azzal játszottam naphosszat.
2007.február 24.volt.19 éves voltam.A középiskolában farsangi bulit tartottunk.Én pedig mivel vendéglátó eladóként tanultam;felszolgáltam az általam készített szendvicseket és sülteket. Majd elkövettem életem legnagyobb baklövését. Éppen lassú zene szólt.A szerelmes fiatalok mind táncra perdültek kézen fogva a parketten.Megelégeltem hogy szemet se vetek más férfiakra. Mindig csak a feladatom lobogott előttem;hogy meg kell keresnem egy ismeretlen férfit aki bár a lelkemhez közel..de fizikailag egyáltalán nem áll közel. Megláttam egy fiút a terem másik sarkában. Odamentem hozzá majd -beszélgetni kezdtünk. Én;aki megszólalni is aligha merészel. Minden olyan gyorsan történt. Hazakísért. Olyan kedves volt;szerény s úgy tűnt hogy szeret engem. Aztán a fiú szerelmet vallott nekem. Eltelt egy nap;két nap;három nap.Míg egy szombati estén hullócsillagot láttam.Szakitani akartam a fiúval; de mikor a hullócsillag szikráit megláttam a sötét égbolton;azt kívántam szeressek belé. Így is lett.2 hét elteltével egy csütörtöki napon megszerettem ezt a fiút aki annyira védett s óvott engem.Az évek alatt hasi fájdalmaim miatt nőgyógyászati vizsgálat sorozata követett.Kesőbb 31 évesen kiderült;hogy végül is crohn betegségem okozta fiatal kori fájdalmaim is.Minden egyes orvos azt mondta nem lehet soha gyermekem a hormonjaim alacsony szintje miatt.Egy világ omlott össze bennem. Mindennél jobban szerettem volna gyereket.Az iskolában a sok hiányzás miatt már nem tudtam teljesíteni. Így dolgozni kezdtem.Általában gyárakban tengődtem;amit nem nagyon tudtam elviselni ezért pár hónap után mindig kiléptem.
Egyik éjjel álmomban egy kékszemű kislányt láttam ;amint hozzám bújt nevetve. Hullámos fürtjei és csillogó szemeit nem tudtam kiverni a fejemből. Nagy bátyám félesége ;jósolt nekem tarot kártyával s elmondta :nem ez a fiu az akit én keresek ;mert futva fogok rohanni egy férfi karjaiba.Annak a férfinak a karjaiba akivel egy lelket alkotunk.Na és hogy lesz egy kékszemű kislányom;akinek színt úgy megadatik a tisztán látó és tisztán érző képessége mint nekem.Ő akkor még nem értette miért jött ki ez a lapokból ;mert soha senkinek nem beszéltem erről az emlékemről;viszont én értettem mindent.Azt tudtam hogy nem Ő az;viszont legalább ha csak pár évre is;de eltudta feledtetni velem a lelkem másik felét. Közben ahogy időm engedte;templomba jártam. Megnyugodtam mert így kitudtam önteni Istennek mind azt ami nyomaszt.S folyton folyvást könyörögtem hogy szülessen egy egészséges gyermekem. Majd egy szeptemberi napon terhességi tesztet csináltam. Kiugrottam a bőrömből mikor az orvosom látta a kis jövevényt az ultrahangon. Attól a naptól kezdve megváltoztam .Már nem kerestem senkit.Nem érdekeltek a földön túli spirituális dolgok vagy az ilyesmi könyvek;cikkek.Megszületett a kis lányom:2800 grammal a maga kis szépségével elrabolta anyai szívem. Szinte 100%ban kicserélődtem .De az apja iránt érzett szerelem elmúlt. Átvette az uralmat a féltékenység s a nem törődik velem érzés.Nem szeretett már Ő sem.Elhidegültünk egymástól. A kislány megszületése után olykor -olykor külön is megpróbáltuk. De mégis úgy döntöttünk közösen neveljük fel lányunkat. Ahogy teltek az évek én egyre magányosabban éreztem magam.Újra s újra rám törtek az emlékeim.s a feladatom hogy meg kell keresnem Őt.De persze még mindig nem tudtam kiről is van szó .Teltek múltak az évek s közben a lányom is észlelte -olykor -olykor az árnyakat. De rá viszont nem vetítettek rossz érzéseket. Még inkább rám;én mindig érzem a közelemben lévő gonosz erőket. Elkezdtem dolgozni egy lámpa gyárban. Ezen időszakom alatt is sokat gondoltam a lelkem másik felére;4 évet dolgoztam itt;míg végül kiléptem mert szédülési problémáim is adódtak a hasi fájdalmaim mellé. Majd újra úrrá lett rajtam a fájdalom. Hogy hiányzik és meg kell keresnem.Valakit akiről fogalmam sincs ki lehet az.Eldöntöttem azzal fogok foglalkozni ami valóban érdekelt egész életemben. Írni fogok.Ki írom magamból a fájdalmaim.Talán így könnyebben elviselem. Főállásként pedig keresek egy biztosnak mondható fizikai (takarítói )munkát amivel biztosan eltudom tartani a lányom;még akkor is ha egyedül nevelném és az írásaimmal nem keresnék sok pénzt.
Elmondtam minden emlékem a hugomnak Szilviának. Ő pedig azt javasolta nézzek utána az ikerláng kapcsolatnak. Hihetetlen hogy minden mit eddig tudtam az emlékeimről az mind benne volt az ikerláng tanulmányozásokban. Amit főként az interneten és youtube videókban találtam meg.
Majd rá találtam egy zongora dalra.:
Magával ragadott.Mintha teljes belemerüléssel élném át minden dallamát. Fájdalmas és örömmel teli képek sorozata futott át bennem.Keresgéltem egész álló hónapokat;míg megtaláltam a szerzőt .Egy youtube hiba miatt a legtöbb bejegyzésben Chopin neve állt. És valami belső hang is azt súgta :Chopin .Pedig a zenét Paul de Seneville szerezte. Chopin életútját követve volt egy nő az életében. Írói álnéven George Sand de való életben csak Amandine Aurore Lucile Dupin.Kirázott a hideg is ahogy róla olvastam s képeit nézegettem.Ez -én lennék s most egy újjabb életben vagyok-.szólít egy belső lélek hang.:Igen.Ő az.Megtaláltad!:Egy férfit ;kit ismerek a mostani életemben.A férfi;ki csak egy puszta jó indulatú gesztusból rám nézett egy napon;olyan hatást keltett bennem;hogy emlékeim újra vízesés-szerűen rajzolódtak képekké. Megérintette a lelkem; pusztán a nézésével s abban a pillanatban a belső hangom megerősítette hogy nem kell tovább keresnem.Hisz itt él a közelemben.S ha távolságunk meghaladja a 2000 métert ;csak erőm vesztem.Legyengít a hiánya. Amiket sokszor csak orvosi segítséggel tudok pótolni. Persze mindenre van magyarázat.Mindhatnánk azt is;hogy a betegségem okozza a legyengült állapotom. De ezt a lelki gyengeséget nem tudja orvosolni egy gyógyszer sem.
Az emlékeim megmutatták nekem kit kell keresnem ;hiszen előző élete egyikében Ő volt Chopin.Elsem hiszem hogy rá találtam. A közelébe húzott egy erő .A két mágnes ereje. De itt vagyunk s 2017.szeptember.04.ét írunk…Mint eddig soha :mostsem tárom fel előtte ki is Ő valójában. Mert ezt neki kell éreznie.Ez most az Ő útja.Én pedig fejlesztem a képességeim;remélve hogy emlékei visszatérnek idővel. Így óvom én Jaydent. A háttérből figyelem s óvom minden lépését. El űzöm közeléből a gonosz árnyakat. Persze most más a neve. És más feladatokkal;álmokkal született le;de hiszem hogy emlékezni fog;még ha mélyen a lelkében is;de fontos vagyok számára. Hisz mi a kezdetektől összetartozunk.És ha én már nem fogok tudni írni :történetünk talán már Ő folytassa tovább..❤
Kommentek