-Kathleen:Csillogó pillantásod elmondja a legféltettebb titkaid is.Nekem nem tudsz hazudni!Neked is fáj, hogy sebet ejtettél szívemen.
Mondd hogy bocsássak meg?Egy függőség lettél számomra. Tele árulással, és képzelt illúziókkal. Minden valami okkal történik. Feladatom volt ezen a világon, hogy megkeresselek téged. S mikor megtaláltalak, csak megfutamodtál előlem. Pedig az idő csak múlik,de én mindennap megküzdenék a szerelmedért. A szívünk egy ritmusra ,egy ütemre és egyre csak hangosabban dobban.
1920. nyara:16 éves voltam.Érzéseket festek és rajzolok egy vázlat papírra. Már akkor is rólad álmodoztam, de abban az életben nem tarthatott sokáig szerelmünk, a sors hamarabb vett el mellőlem.
Itt az ideje, hogy megmutasd mennyire szeretsz, ha egyáltalán szeretsz még engem.!De szeretlek,s ez nem múlik el ,egy szárnyütésre.-Majd egy csattanás hangzott el a sötét éjben. A Holdon talpaló árnyak zöme vette körbe Kathleent és Jaydent.Kardot ragadtak, majd hét hosszú éjjelen keresztül harcoltak a gonosz erőkkel. De amint a 8. nap lenyugvóba tért,Kathleen lezuhant a Hold pereméről .
Ha egy angyal lefelé zuhan,eredeti alakjában, az,sosem vezet jóra. Jayden pedig minden erejét összeszedve próbálta megmenteni,de sajnos a szárnya eltört ,így Kathleen ért hamarább földet. Jayden karjaiba vette halott szerelmét.Könnyei záporát a Teremtő sem tudta volna megállítani e nehéz pillanatában.
Jayden:Megtalál, majd elveszítem Őt, mondd Istenem,mi értelme ennek?Nem hiszek én már senkiben, és semmiben. Dallam Ő a lelkemben, a szívemben, az egész lényemnek. Hogyan éljek nélküle?Olyan kegyetlen lét a mi sorsunk. Két mágnes:te az árnyvilágban ;én az életben. Mit ér ez így?Kopogás nélkül törtél be szívem ajtaján.Ha össze kell törnöm a lelkem;hogy megmentselek;hát örömmel megteszem.Érezni foglak a távolban;a bánatomban;a szívem romjaiban.
-Nélküled nem vagyok több;mint egy üresen heverő lap az asztalon.
Soha nem voltam egy költő és nem is szándékozom szavaimmal rabul ejteni. De az idő az ellenségem lett.Lassan egész lényem felemészti a fájdalom.
És bár; már te nem látsz;de ha rád nézek csak annyit érzek , szeretlek.Hisz te voltál s leszel az én másik felem.-Jayden fájdalmában szíve meghasadt,az élet mit úgy megvetett e 10 percen, itt véget ért számára.
Majd az Úr szólt hozzá a mennyország kapujában:”Azt hiszed;hogy színdarab az élet?Hogy minden ember szíve egy díszlet?Előttem nem vagy más;mint a gyermekem;kit védek s őrzök minden egyes percben.Láttam lelkedet;mikor még meg sem születtél.Elmúlt egy éj ;s a Nap is felkélt. Majd fohászkodtál felém; meghallgattam Imád ;s most reményt veszve itt állsz. Mondd!Mégis mit vársz?Láttam veszted.Fényt mutattam;de te eloltottad.Letöröltem könnyeid.Vigaszt nyújtottam; s te magadtól eltoltad.Az élet mit adtam neked; nem egy színház!Ha úgy gondolod;te lehetsz a függöny mozgató!De ha hited elbukod :a piros függöny bezárul s nem látsz mást;csak bánatot;szenvedést;fájdalmat. Boldogságod oda vész. De ha jó szerepben játszol;érezni fogod léptem minden egyes sugallatát;mely a te lábnyomod mellett vándorol szüntelen. Ott leszek még akkor is mikor nem is gondolnád. Higgy bennem ;hisz én sosem hagytalak magadra még íly nehéz idődben sem.
-Jayden:”Áldom Szent neved Uram!
Könyörülj rajtam!Íme színed elé tárultam!
Oly sok éven át kerestelek szüntelen;
s te a kezdetektől fogtad két kezem.
A sötét mélységben kapálóztam ;s te fényt nyújtottál én felém. Éreztem velem vagy s nem ellenem!Számomra a csend a válaszod. Eltörlöd a bánatom.Kiválasztottál az élet nagy világába.Testem ;lelkem te formáltad. Könyörögve kérlek Ó Uram! Emeld fel szívemet;küldd el angyali sereged!Megbántam minden vétkemet !Atyám!Kérlek segíts meg!
Magasztalom jóságod.Türelmed végtelen. Hisz mi emberek mivé is lennénk nélküled!. Egy kérésem van mit kérnék én:Kathleen felé vezéreld utam,ha újjászületnék.Legyek ember, vagy állat, növény, vagy tárgy, mit sem bánom én, de Kathleen a sorsom, az ikerlángom.Tudom,hogy mennyire fontos a felejtő szérum, de kérlek téged Ó Mindenható;adj nekem jeleket,hogy tudjam kit kell megkeresnem.-Majd Jayden újjászületett. Magyarország az új otthona,még csak egy kisbaba,ki sír, hol nevet,nem tudja mit keres e Föld kereken. De az árnyak már akkor is ott lebzselnek,várva a megfelelő pillanatot, mikor árthatnak neki s ikerlángjának.Mert hiába a pénz, a hatalom, az irigység, a kapzsiság, a rosszindulat,a világ legerősebb fegyvere :mindig a szeretet s a legősibb szerelem ,a két mágnes ereje lesz.
-Kathleen:Végül egyre sötétebb lett minden szemeimnek. Éreztem eljött a pillanat.Amint csillagom földet ért ,lassan a szívem dobogása is elhalkult. -Borús volt az ég, sokat nem láthattam, de a hullócsillagok raját, már messziről kiszúrtam.Egy kívánságom volt csupán:hogy következő életében, engem soha el ne felejtsen.
Mert én felismerem szárnyakkal vagy anélkül,hisz a lelke, mágnesként vonzza majd az én lelkem.Tudni fogom hová kell mennem.
-És most itt vagyok megint.Egy újjabb életben újra csak Őt keresem.Csak mellette tudok lélegezni.
És ha nem lehetek vele, be érem én annyival,hogy őrző angyala leszek a közelében.Elhessegetem a gonosz árnyakat.
Két lábbal a Földön,lelkemmel a levegőben szárnyalok, figyelem a jeleket,amiket a sors küld majd nekem,és ha megtalálom, többé nem eresztem.Hisz angyali lélek Ő, emberi testben,csak épp Ő nem tudja még, mit hová tegyen fejben.
Van aki úgy véli hülyeség ,mert szerelem jön s megy,majd jön egy másik, s könnyebb lesz.De azok az Őslélek ikerlángok, kik keresnek valakit a világban, de nem tudják kit is kell pontosan megtalálni, azok mindig egymásra találnak.Minden életben egyre csak közelebb kerülnek egymáshoz, míg végül mindketten megérni készek lesznek a találkozásra.Olykor elég egy érintés.Vannak olyanok, akik első látásra felismerik ikerláng párjuk. De feladni sosem szabad,mert a két mágnes erőt védenünk kell.,mely a legerősebb hatalom az egész Univerzumban.❤🙏
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: