-Kathleen :Az én mesémben nem léteznek szőke hercegek .És nem egy pénztárcában találok életem szerelmére sem.Nem érdekel hány karátos az órája vagy ;hogy milyen drága a kocsija. Mióta Jayden belépett az életembe; képtelenség kiverni Őt a fejemből. Sokszor már úgy érzem nincs remény. De mikor eszembe jutnak gesztenye barna szemei;ahogy mosolyogva néznek rám oly kedvesen;lelkem azon nyomban erőre kap.
Mr. Brigman meggyőzte Jaydent,hogy továbbra is dolgozzon velünk a kiadóban.Mint mindig nekem jutott a feladat,hogy utazzak Olaszországba, az ottani kiadónk szerkesztésében segédkezni. Először két hétről szólt a megállapodás, majd 1 hónap lett belőle . És már lassan itt vagyok 4 hónapja. Na és persze kitalálhatjátok kit küldtek utánam, hogy ellenőrizze a munkám!?Hát persze, hogy Jaydent.Mikor megláttam nem tudtam eldönteni sírjak vagy örüljek. Egyszerre éreztem bosszúvágyat, amiért nem emlékszik rám, másrészt pedig reménykedtem, hogy talán így majd felszínre törnek régi képek a kettőnk életeiből. Bár az,hogy nem láttam Őt hónapokig, mondhatni sokat segített abban,hogy érzéseim kicsit háttérbe szorítsam és a munkámra koncentráljak .A gépe már késő délután leszállt, mégsem láttam megérkezni a szállodába. Lementem a tengerpartra.Szeretem nézni ahogy a víz hullámzik Megnyugtat.Egyszer Jaydennel is jártam ezen a Velencei parton .Kézen fogva sétáltunk a naplemente árnyékában. Abban az életben én voltam 30 éves, mikor rá ismertem,Ő pedig 41.Ahogy tekintetünk összeütközött rögtön tudtuk ki a másik, nem kellett gondolkodni sem.Nem úgy, mint most,azt sem tudja ki vagyok. Már senki nem volt a parton. Éppen visszafelé fordultam volna,mikor a sziklánál egy férfit pillantottam meg.Jayden ült ott.Egyedül. Szinte már sajnáltam ahogy ott ül egymaga,szótlan, s néz messze,szerintem még Ő sem tudja mit,csak a gondolkodásban elveszett. Ahogy jobban szemügyre vettem: láttam szárnyakat a hátán. Szárnyait a naplemente sugarai árnyékolják be.Hófehérből fekete szárnyak tárulnak elém. Szemei oly mélyen ívelődnek a távolba;hogy szinte észre sem veszi az 50 méterre zajló csete patét,amit két részeg fickó generált.- A meglepődöttség lett úrrá rajtam. Szárnyai vannak?És csak így bujkál csupán egy szikla mögött, na ne! Még meglássa valaki aztán mehetünk a legközelebbi elmegyógyintézetbe.Lépteim hozzá vezettek, pedig egyáltalán nem akartam,de valami mégis odahúzott.
-Jayden:-“Mostmár tudod”:
.Szólt hozzám remegő hangon.
-Sosem voltam jobb a vártnál és sosem leszek roszabb ;mint amit most gondolsz rólam.
Nappal én vagyok álmaid írója fehér szárnyakkal:a romantikus hős;ki azt teszi amit mondanak neki.De ahogy a nap lenyugszik; életre kel Jayden Reed:a bukott angyal;ki szembe száll az angyal világ szabályaival;hogy megvédjen.Csak én tudhatom mi zajlik most bennem.Rajtam múlik ;melyik utat választom.Nem kérhetem hogy tarts velem.S te sem ,hogy menjek veled.Nem tudom ki vagy te,csak azt,hogy fontos vagy nekem.
Mikor már csak egy lépés választott el attól;hogy elmondjam mit érzek iránta;valami mindig visszatartott. Aztán rájöttem;talán szavakkal ki sem tudtam volna fejezni érzéseim;és beletörődtem. Reménykedtem;hogy mind az mit el mondanék szavakban;azt mélyen látja a tekintetemben.Ő volt a tűz;én a láng;de az eső elmosta szerelmünk.Most pedig egy perc is gyötrelem nélküle.
Jayden :-Mondd ..Kathleen!A mi találkozásunk szerelem volt első látásra?
Kathleen:-Nem.Dehogy Jayden!Nem hiszek az ilyesmiben.Eltelt 2 hónap;3 hónap ;fél év:És beléd szerettem.Idő kellett ahhoz hogy szikrát gyújts a szívemben. És még több idő hogy lángra lobbantsd..
Jayden:-Oly homályosak emlékeim.Minden egyes kép melyek felvillannak szemeim elé arcodról ;mosolyodról..ad egy remény sugarat hogy emlékezni fogok rád.
Kathleen:-Te voltál a dühöm;a nyugalmam.A félelmem ;a bátorságom. Minden egyes betűm tőled kel életre. Lehettem volna én kit eltalál a méreg nyíl;de Ő könyörtelenűl célzott és eltalált. A sors nyila miatt nem emlékszel most rám. Az előző életünkben szíven talált. Más angyalra nem hatna e nyíl, de nekünk a végzetünket jelenti . Igaz,azonnal kihúztam a testedből, de a mérge benned maradt,s behatolt az emlékeidbe, eltörölve ezzel az én arcom is. Minden ami elkezdődött-Veled érhet csak véget.!