-Kathleen a kiadótól csak pár utcányira lakott;ám mégis annyira elfáradt a sok munka miatt;hogy úgy döntött taxit hív .A taxit várva meglátta Jaydent ;aki épp Mr. Brigmanhez indult felbontani a szerződését.
-Kathleen:Ez meg mit keres itt?Mióta vissza jöttünk Párizsból folyton belé botlom. Ez őrület.Hm..mintha a szívem önálló gondolkodásba kezdene ;mert tudja hogy kit szeretek.De nem.Nem engedek az érzéseimnek.Magamra hagyott mikor szükségem lett volna a vigaszára. Gondolta dühödten;majd Jayden odalépett hozzá:
-Jayden:Szia Kathleen!
De a lány nem foglalkozott vele.Jayden állt némán pár másodpercig;majd meghökkenve így szólt:Egyszer a halál felkérte az életet táncolni;de az élet rá sem hederített a sötét árnyra!
-Kathleen:Oh igazán?Na ne mondd!Láttalak már mesés álmomban és te voltál ki porrá zúztad azt!
-Jayden:Szóval úgy érted nem táncolsz velem;mert rálépek a lábadra?Kissé elfogult vagyok magammal kapcsolatban;de érted megkockáztatom;hogy vigyázok rád!
-Kathleen:Nagyszerű. Milyen szerencsés vagyok!-Mondta cinikus mosollyal.Hidd el;nem lennénk jó páros!Az én szárnyaim hófehérek;míg a tieid korom feketék.A te szemedben olthatatlan tűz lobog;míg én a szélben észrevétlenül suhanok.
Arról meg nem is beszélve hogy összetörted a szívem!Számodra nincs bocsánat!”
-Jayden:De hát neked is új ez az egész !Nem várhatod el tőlem hogy elhiggyem te és én nem csak egyszerű emberek vagyunk, hanem angyal lelkek..Na ne ez már szinte vicces.Vegül is….Na jó nem tudom.A repülőgépen elég -furcsa dolgok történtek..az is lehet hogy a te erőd és az én erőm hatására a gép megzavarodott.Mind ketten azon a járaton utaztunk.És nézd, most hogy -beszélgetünk még az eső is szakad.Érdekes.Valóban.De akkor te miért emlékszel, és én miért nem,az előző életeinkre?Hogyan tudnám elérni, hogy csak egy szikra esélyt is kapjak,hogy tudjam mit jelentesz nekem?Nem.ez annyira képtelenség, és mégis valahogy úgy érzem igaz.Nem tudlak kitörölni a fejemből, olyan mintha ismernélek.Mindig is ezt éreztem, attól a pillanattól kezdve, hogy a lábamra öntötted a kávéd. Ha itt vagy mellettem, lefagyok és másra gondolni nem tudok.Mintha a tollamból azon nyomban kifogyna a tinta.El sem hiszem, higgyek e a szememnek.Az égbolt is ragyogóbb,mikor fogom a két kezed. Időre van szükségem.
Jayden:”Talán ha idegenként viselkedem vele,akkor neki is csak egy idegen leszek. Talán ha holnap összefutok vele az utcán, csak egy idegen lépteit hallom magam mellett. És idővel, talán, már nem érzek majd semmit sem,mikor két szép szemét nézem.
De mind erre én képtelen vagyok.Belé szerettem,úgy érzem.”A tudat,hogy létezik, boldoggá teszi a lelkem.
Kommentek