Folytattam a megszokott reggeli rutinom.Telefon csörgésre lettem figyelmes.A főnököm volt az..
Megkért azonnal repüljek Franciaországba Jayden könyvbemutatója miatt. Bepakoltam rózsaszínű bőröndömbe. Igyekeztem csak a legszükségesebb dolgaim;ruháim becsomagolni..Megérkeztem a kiadóba. Mr Brigman közeledett felém s morcosan megjegyezte hogy már megint késtem.Ránézett karcos zsebórájára;aztán indultam Jayden könyv dedikálására Párizsba .A repülőről leszállva megláttam Őt!Ott állt mindössze egy karnyútásnyira tőlem. Sötétbarna haja csak úgy ragyogott a szemébe lógva..Hirtelen megszólalni sem tudtam .Jayden Reed .A név amely belevésődött a szívembe..Az új könyve bemutatója után hosszasan -beszélgettünk;érdeklődtünk egymás munkájáról;magán életéről..Egyben az is világossá vált számomra hogy nincs se barátnője;se -félesége. Legalábbis ezt vallja..Aztán hát ki tudja.Meglehet hazudik..Olyan sokáig el beszélgettünk hogy beesteledett..Úgy hallgattam minden szavát akár egy bálványt imádó kislány.
Lassan -két hónapja voltunk Párizsban. Ez idő alatt bőven volt megismerni egymást.Rengeteget sétáltunk e csodás város eldugott kis utcain.;az Eiffel torony lábánál….
..A nap 24 óráját szinte egymással töltöttük . A legjobban azt értékeltem benne ;hogy rendkivül figyelmes;udvarias ember….sosem vág bele.a szavamba..;érdekli mi van velem.;megdicseri rajzaim..;vagy épp tanácsot ad..Ellenben az előző barátommal.Vele mindig csak a gond volt .Sosem figyelt rám kellő képpen . A 13 év alatt nem éreztem ennyi törődést mint anennyit Jayden -től kaptam a 2 hónap alatt..pedig még csak ismerkedünk..
Egyik nap álmosan ébredtem;de annál nagyobb örömmel .Előző este majdnem éjfélig beszélgettünk Jaydennel.Mikor a hotel kávézójába lementem;Ő már a croassonját eszegette és kávéját kortyolgatta. Szeretett volna nekem megmutatni egy eldugott kis látnivalót Párizsban.Egy egészen kicsi, de lenyűgöző gótikus kápolna, amiről a Párizsba látogató turisták szinte semmit sem tudnak. Egy csodás és csendes kis hely a város szívében, mely Franciaország egy igen meghatározó korszakára emlékeztet bennünket. A Párizs központjában található, La Chapelle Expiatorie – a vezeklés vagy bűnbánat – kápolnát Pierre Fontaine építész tervezte 1816-ban. Az 1793-ban kivégzett XVI. Lajos és felesége, Marie Antoinette – a francia forradalom mintegy háromezer más áldozatával együtt – 1816-ig az itt álló St. Madeleine temetőben egy tömegsírban nyugodtak. A királyi pár csontjait exhumálták, és átszállították az észak-párizsi St. Denis királyi mauzóleumába, de ezen a helyen emelték az emlékművet. A kápolna kupolája alatt a király és a királyné márványszobra áll.
Tényleg nagyon szép és káprázatos kis hely.. De tudtam ennél jóval több van amiért pont ide jöttünk..kérdeztem rá. Ő pedig azt válaszolta hogy úgy érzi mintha a királyi pár emléke valamiért fontos lenne számára. Mintha valamikor vagy valahol a múltban már egy jelentős szerepet tölthettek be az életében..Mikor bántja valami vagy úgy véli döntéseiben nem biztos;általában ide jön gondolkodni. Jayden Párizsban töltötte szinte egész gyerekkorát. Édesapja francia szarmazasú Édesanyja pedig Olasz.
Párizs központján kívül sétálgatva igen különös helyre bukkantunk. Egy elhagyatott vasútvonal közelébe értünk hidakkal és alagutakkal, mely átszeli, vagyis inkább körbeveszi a várost. A Párizs életében egykor főszerepet játszó vasútvonal nagy részét mára visszahódította a természet, ami különleges atmoszférát teremt a folyamatosan pusztuló ipari létesítményeknek. Ma már egyre több részét hasznosítják különböző urbanizációs projektekben, amik látogathatók is, az egykori vasútállomásokból vendéglátóhelységeket, sőt tanösvényeket is kialakítottak.
A sín közepén volt egy ajtó ;fogalmunk se volt vajon ki és minek épített ide egy értelmetlen ajtót.Olyan volt mint nagyi telkén levő ház pince lejárója.Bátorkodtunk kinyitni. Lefelé nézve korom sötétség és egy rozsdás vas létra .Jayden hangokat hallott..
Azt mondta biztosra veszi hogy ezek a hangok a sötétségből szűrődnek. Pár perc elteltével már én is tisztán hallottam. Elbűvölő hangú női hang.-jegyezte meg Jayden és se szó se beszéd;elindult lefele a rozsdás vas létrán.Megkértem jöjjön vissza .Nem láttam őt. Csak a sötétséget semmi mást.
Nagyon ideges lettem;nem tudtam eldönteni menjek e utána vagy hívjak segítséget.
Nem telt el 2 perc mire már az egyik lábam a mélyben;a másik a levegőben kapálódzott.
https://www.facebook.com/kata3002/
Kommentek